Szavak...

Kezdetben még szabad a szívünk – mi sem természetesebb, mint hogy egyik személyt jobban kedveljük a másiknál; de igazán beleszeretni valakibe, minden bátorítás nélkül: ehhez kevés embernek van mersze.

- Jane Austen (Büszkeség és balítélet)

Nincsen biztosabb gyilkosa a reménységnek, mint az, ha a sors szeszélye egy szempillantásra megvillantja előttünk elérhető közelségben azt, amire vágyakoztunk, majd midőn kezünket nyújtanánk érte, elkapja előlünk és elérhetetlen messziségbe rántja.

- Rakovszky Zsuzsa

Dylan Thomas: Mesterségem

Tombol a hold, viaskodom, de nem
a gőgösöké, amit éjszaka
csapzott lapokra írok, sem pedig
a felszálló halottaké, kiket
madárraj és zsolozsma rejt el;
csak a szeretőké, kik hunyt szemekkel
minden korok bánatát ölelik,
akiknek fizetségre nem telik,
nem is látnak, övék művészetem.

- Tóth Judit fordítása

Radnóti Miklós: Virágének

Fölötted egy almafa ága,
szirmok hullnak a szádra,
s külön egy-egy késve pereg le,
ráhull a hajadra, szemedre.

Nézem egész nap a szádat,
szemedre hajolnak az ágak,
fényén futkos a fény,
csókra tűnő tünemény.

Tűnik, lehunyod szemedet,
árny játszik a pilla felett,
játszik a gyenge szirommal,
s hull már a sötét valahonnan.

Hull a sötét, de ne félj,
megszólal a néma, ezüst éj;
kivirágzik az égi fa ága,
hold bámul a béna világra.

 

 

Ady Endre:Vajon milyennek láttál?

Nagy és derűs kópéságom
Véletlen, napos mezében
Jobb szerettél volna látni?

Csupán egyszer látni engem:
Gondolod, hogy mindent láttál
S hitted-e, hogy szívig-láthatsz?

Minden vagyok, amit vártál,
Minden vagyok, amit nem sejtsz,
Minden vagyok, mi lehetnék.

S minden vagy, mi lehetséges,
Minden lehetsz, mire vágyok,
Talán semmi, talán Minden.

"Szól örökös neved árja, törékeny báju verőfény,
és beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem."

- József Attila

 

 

 

 

József Attila: Áldalak búval, vigalommal

Áldalak búval, vigalommal
féltelek szeretnivalómmal,
őrizlek kérő tenyerekkel:
búzaföldekkel, fellegekkel.

Topogásod muzsikás romlás,
falam ellened örök omlás,
düledék-árnyán ringatózom,
leheletedbe burkolózom.

Mindegy, szeretsz-e, nem szeretsz-e,
szívemhez szívvel keveredsz-e,
látlak, hallak és énekellek,
istennek tégedet felellek.

Hajnalban nyújtózik az erdő
ezer ölelő karja megnő,
az égről a fényt leszakítja,
szerelmes szívére borítja.

Mészely József: Ábrándok

Talán úgy kellett volna születnünk,
mint a virágzó hársak a földből,
és nem annyi csillagpor-ígéret
teljesíthetetlen hevéből.
Nem kellene töprengve keresnünk,
vajon melyik is a biztos irány.
Társunk lenne a mohás magyarázat,
hozzánk simulva bársonyos puhán.
Csalódások nélkül érezhetnénk,
hogy mi vagyunk ez az eggyé lett pár,
mert otthonra lelne tenyerünkben
a szitáló fény, lepke és bogár.

Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján...

- Müller Péter

Arany- Tóth Katalin:LEGYEN...

Emlékem
szívedbe karcolódva
nyugtázza létezésem
eleven nyomát.

Beléd vésett
érintésem
lelkednek súgja
altató dalát.

Legyen
békesség,
legyen
kegyelem.
Legyen áldás
szíveden.

"Ezen a földön,
mindig búcsúzni kell,
De soha ne félj,
minden életedben
Ott leszek én is
Kérlek Istenem, 

engedd, hogy így legyen"

- Mester Tamás

Szabolcsi Erzsébet: Feléd…

Hangod hangom felé,
hangom hangod felé…
kapaszkodunk szavakba,
reményekbe, hitekbe;
lángod parazsam felé,
szikrám lángod felé…
testetlen lélekkel lobogunk
hitetlen is bizakodva;
hiányokkal kövezett úton,
úttalan rögökön,
napok sötétjében,
éjek sugarában,
könnyes ragyogásban,
harmatos álmok közt,
hajnali ábrándok
félszeg mosolyában,
emlékek illatában
botorkálva tova;
kezem kezed felé,
lelked lelkem felé.

Olykor vágyaink börtönének ablakán is beszűrődik a hajnali Nap sugara és fénykezével ha csak pillanatokra is, de megérintheti sebzett lelkünk. Ettől az érintéstől új vágyak fogannak bennünk és általuk erősödik a remény, amely gyengíti láncainkat, enyhíti, elviselhetőbbé formálja bánatunk kínzó terhét...

- Paudits Zoltán

Baranyi Ferenc: Csocsoszán ezerkilencvenöt napja

Mióta elment a hajó:
nem tudom, miért kék a tenger.

Csak azt tudom,
hogy nemcsak körülölel,
de hurkol is
a cseresznyevirág illatú csönd.
Csak azt tudom,
hogy az alkonyat
nem rózsaszirmok színét idézi többé,
hanem a kihúnyó tűz
megbicsakló pirosát.
Csak azt tudom,
hogy nem csupán távoli rizsföldek
fehérre hántolt üzenetét hordozzák a szelek,
de vöröskövű sivatagok
mérgező porát is.
Csak azt tudom,
hogy házacskám bambuszfalának résein át
szobámba szivárog a szorongás huzata,
amely most csak halaványra lehel,
de a lelket is kiveheti belőlem
egy napon.

Ám, hogy a tenger miért kék még mindig?
Azt már nem tudom.

P.Tóth Irén:Hallgatom a reményt

Olyan hangosan dübörög bennem a remény! -
Nem lehet,
hogy más ne hallja meg!

Félek,
hogy elrejti előlem a többi hangot is
mit hallanom kellene az életben maradáshoz,

hogy egyszer csak messze szalad tőlem,
és talán soha többé nem jön
a közelembe sem...

Hogy hiába remény,
ha nem tudok játszani semmilyen hangszeren -
csak hallgatni szeretem...

A gondolataid betakarnak, és álmaimban táncolok veled, hogy visszatérjen a hajnal. (...) 
Az a baj, hogy anélkül lépek át egyik évszakból a másikba, hogy a karomba zárhatnálak,
 de továbbra is él bennem a remény.

- Consuelo de Saint-Exupéry

Mindig várjon rám, akkor is, ha egy nap azt mondják majd, hogy eltűntem. Nem lesz igaz. Még ha el is kellene tévednem a sivatagban, a Szaharában, a szeme ragyogásából fogok inni.

- Consuelo de Saint-Exupéry

Szabó Lőrinc:"Isten békéje"

Sehol se tudtam lenni, hogy oda
ne kívánjalak . Minél kevesebb,
annál fájóbb volt szép s jó nélküled,
annál forróbban vágyott szívem a
társra, terád : a Mindenség maga
gyógyult - s én benne - amikor veled
voltam, vagy ha csak előlegezett
az együttlét reménye-mámora.
"Isten békéje !" - mondták valaha
a boldog szerelem álmaira,
ezt a békét nem érzem már soha :
soha Legfőbbet, bár te se hittél,
a Titkot! Azt, kit, míg voltál-szerettél,
Kedves, legjobban Te közvetítettél.

Van, hogy eljön az a pont, hogy egyszerűen csak szerelmes vagy valakibe. Nem azért, mert az a valaki jó vagy rossz, nem azért, mert valamilyen. Egyszerűen csak szereted. És még csak azt sem jelenti, hogy onnantól fogva ásó, kapa, nagyharang. Ahogy azt sem, hogy soha nem fogjátok megbántani egymást. Egyszerűen azt jelenti, hogy szerelmes vagy, szereted szívedből. Néha azért, amilyen, néha pont annak ellenére. És tudod, hogy az a valaki is szeret téged, néha azért, aki vagy, néha meg pont annak ellenére.

- Laurell Kaye Hamilton

Pardi Anna SZERELEM

Kezeden semmivé hűtlenedett
már annyi kéz
szád érinthetetlen, néma mondái
a mások csókjai,
tekinteted bezáródik, mielőtt kinyílna
mint a kalandok ajtónyílásai.

Ebben a világban, ahol oly könnyű
hűtlennek lenni,
tenyered közepébe ásom el életem,
szíved dobogó földrengéseire
építem házam,
s arcod archeológiája nékem feltárul,
s minden pillanatban szembesíthetők
leszünk egymással,
mint két ítélet a másik igazáról.

Kosztolányi Dezső: Érzés

Ha van, akit jobban szeretsz magadnál,
úgy, hogy te néki mindent odaadnál,
a boldogságot is, nem kérve hálát,
mért nem óhajtod, hogy ne is legyen,
mért nem mered kívánni a halálát?
S eltűnsz előle, hagyod, hogy elutazzék,
beletörődsz abba, hogy ne is lásd, mért
nem óhajtod néki amit magadnak, a
legnagyobb jót, a békét, a megsemmisülést -

nem tudsz felőle, csak szereted.

Arabella Salaverry: Szerelmek...

Léteznek mindenkori
és mindenkorra szóló szerelmek.

Földeket,
országokat,
kontinenseket bejáró szerelmek.

Szerelmek, amiket az időben
ültetnek el,
csíráznak ki,
érnek meg,
illatoznak,
és tartanak,
és örökké kitartanak.

Tegnapi,
mai
és holnapra szóló szerelmek.
Gyengéd szerelmek.
Pókhálók,
amiknek nem okoz kárt a szél.

Bőr nélküli érinthetetlen szerelmek.

Minket az élethez kötő fonalak.

Ifjúságtól illatozó szerelmek.
Szerelmek, amik tartanak
és örökké kitartanak.

Eltűnnek és visszatérnek,
növekszenek,
remegnek,
bőr nélkül, érinthetetlenül,
szó nélkül.

Tegnapi,
mai
és holnapra szóló szerelmek.

Mindenkori
és mindenkorra szóló szerelmek.

- Dabi István fordítása

Tóth Árpád: Megváltozik...

Megváltozik szép lassan a világ,
Szelíden, halkan elsötétül,
Maholnap semmi se marad,
Sok színéből, bolond tüzébül.

Nem vonz már semmi messzeség,
Nem szédít semminő magasság...

Nem akarnak sírni a szemeim...

Szabó Lőrinc: Mintha tündér

Szélbe csókoltam, napba, ajkaidba,
húsodba írtam a verseimet,
húszévi csöndbe, hogy leplezzelek
s ne derűljön ki szivünk drága titka,
április édes illatába, mintha
tündér lett volna (s nem te), fényjelek
játéka csak, mely jön, hogy friss, meleg
arcát szomorú arcomhoz szorítsa:
hallgattam rólad! De mind megmaradt
a néma csók s az elszállt gondolat,
hiába vagy oly rég a föld alatt:
karod fonja nyakam köré a szél,
a napban csókod messzi tüze él,
közelebb vagy hozzám mindenkinél.

Wojciech Ceynowa: Az élet

A gondolataidban
panasz és szenvedés
megvalósulatlan álmok
szó szót követ
kérdések válasz nélkül
örömre és feledésre
körülnézel
egy pillanatra leülsz -
sóhajtásnyi idő.

- Dabi István fordítása

 

 

Lányi Sarolta: Aki el nem alszik...

A legszomorúbb muzsika
a mások álmának zenéje,
a legszomorúbb: nyitott szemmel
belebámulni a vak éjbe
álomtalan, gyötrődve, égve.

Jaj annak, aki el nem alszik...

éber búval sorsába bámúl
a néma éjben, társtalan.
Az álmok ajtaja bezárúl,
ő künn marad. Sorsába bámul...

Heinrich Heine: A titok

Nem sóhajtunk, könnyünk se csordul,
mosolygunk, mi több, nevetünk!
Nem árulkodik a titokról
keserűn arcunk, tört szemünk.

Némán vergődve ott hever lenn
a lelkünk véres mélyein.
S ha vadul tombol is szívünkben,
szánkat görcsbe rántja a kín.

Kérdezd bölcsőn a csecsemőket,
kérdezd sírban a tetemet,
talán ők felfedik előtted,
mit sosem mondtam el neked.

- Szabó Lőrinc fordítása

Te soha nem vagy a terhemre. Ezt tudod. Különben saját magamnak lehetnék a terhére, ugyanis te a részem vagy. Mindig magammal cipellek, keresztül-kasul a földrészeken és az érzelmek tájain, mint vágyképet, mint a teljesség illúzióját, mint a legeszményibb szerelmet.

- Daniel Glattauer

Nagy László:Napfogyatkozás

Kapott a tüzes bolygó pecsétnek fehér holdat.
Tőle vakul és minden hűvös homályba borzadt.

De ő szabad lesz újra: zajtalan átkát vonják,
viszik a percek, mint a rideg ostyát a hangyák.

Rád, mint diadal-zászlót sugarat miért tűztem?
Hideg vagy, kényre fürdesz temérdek jajos tűzben.

Erővel foglak mellre, nézni nem tudok másra,
nem engedlek, bár lettél kedvem beborulása.

Érzem, ha erős törvény tőlem elvonna téged,
emléked lenne rajtam törölhetetlen bélyeg.

Orbán Balázs:Vallomás a távollevőnek

Elmondanám neked, hogy mennyire vágyom,
Vágyom hallani egy szép fagott hangját.
Hallani vágyom testemnek sercegését,
Amikor alkonyi lángok megrohanják.
Hallani akarom a Nap felkelését
S tapintani a még nem létező formát:
Formát melyet vékony fényekből összerak
Megőriz a táj s világot őrző szemed.
Melyben –erre vágyom- szállnak majd madarak
És elcsicsergik, hogy mindig szerettelek.

Válóczy Szilvia: Nem szerethetlek

Nem szerethetlek tovább,
Mert abba belehalok…
S majd hiába sírnak
Utánam az Angyalok,
Kiket egykor értem küldtél.

Nem szerethetlek tovább…
Fájó, hitt pillanatnak
Elszendergett álmos gondjai
Belém vesznek, s hangjaid
Elszállt csupa-szív dallamai,
Mert már a szó is fáj.

Nem szerethetlek tovább…
Belül kesereg a boldogság…
Ha majd elszólít az élet,
Talán majd Isten megbocsát…
Amiért szeretve elhagytalak téged

B. Radó Lili :Part...

Mint néma csónak parttól az éjszakába,
úgy távolodik lelkemtől a lelked.
Vágyakozásod sötét hullámain
úgy siklik tova s mindig távolabb,
mintha sohase jönne vissza többé.

Tudom, a hajnal hasadását várod,
tudom, a kelő napot köszöntöd holnap.
S míg hivő vággyal tovasiklasz tőlem,
alattad örvény, fölötted a vihar van.
Fuss csak, repülj hát, rajta! könnyű csónak.

Ha vágyad örvénylő vizei elsimultak,
vihar múltán, ha nyári nap ragyog,
az örök mámort, majd ha seholse lelted:
vissza fog térni lelkemhez a lelked,
mert az örök part - mégis - én vagyok.

 

 

Baranyi Ferenc: Maradj

Maradj. Nem "általam vagy", nem általam, csak értem.
Én már csak annyit érek, mit melletted megértem.
Nem tudlak én kivetni, csupán kiejteni,
S nem tudlak elbocsátani,
csak elveszíteni.