Szabó Lőrinc:"Isten békéje"

Sehol se tudtam lenni, hogy oda
ne kívánjalak . Minél kevesebb,
annál fájóbb volt szép s jó nélküled,
annál forróbban vágyott szívem a
társra, terád : a Mindenség maga
gyógyult - s én benne - amikor veled
voltam, vagy ha csak előlegezett
az együttlét reménye-mámora.
"Isten békéje !" - mondták valaha
a boldog szerelem álmaira,
ezt a békét nem érzem már soha :
soha Legfőbbet, bár te se hittél,
a Titkot! Azt, kit, míg voltál-szerettél,
Kedves, legjobban Te közvetítettél.