Bájoló

Halmai Róbert: Ábécéskönyv


megtanulom
tenyereden a ráncokat
simogatásod barázdáit
meglesem
szájszéledben az elmaszatolt csókokat
álladon a bőr pórusait
kibetűzöm
hajad szálait
a rám boruló ábécéskönyvet
lapról lapra kiolvasom
suttogásaid vastag kötetét

Szita Zoltán: Csillagok porából

Csillagok porából születtél meg
a távoli mindenség fényéből nekem,
hogy a szívemet észrevétlen befújja
ez az aranylóan izzó csillagszerelem:
És ahogy sodor bennünket egyszerre
ez a végtelen boldog szerelmes áradat,
már talán csak annyi időm maradt
hogy halkan belesúgjam a füledbe,
hogy én egyre jobban szeretlek!
És teljesen megrészegülve
Tőled, megcsókoljam tündöklő válladat.

Scheffer János :Az érintés szava

Álmod az álmom, fényed a fényem,
Szíved rezdüléseit most is érzem.
Jövőm a jövőd, erőm az erőd,
Szép tekintetedet most is nézem.

Az érintés szava, a boldog igen,
Mi annyiszor az ajkaidon pihen,
Mikor kezedet szótlanul fogom,
Mikor fejed a vállamon pihen.

Mint kiszáradt föld a vizet, úgy iszom,
Gondolatod, már az én gondolatom,
Testünk összefonódik, a néma igen,
Lelkünkben már borostyán-szív énekel.

Válóczy Szilvia: Magadért szeretlek

Mosolyodért izzik a nap,
És ha este mégis magadra hagy,
Derűs fénye benned marad,
Hisz az is Te vagy, saját magad.

Két szemed közt a jóság,
Tekintetedben önnön valóság
Kelt pupilládra festett színeket,
Eszményi, és boldog képeket.

Kezedben a gyengédség
Szívemet őrző ezernyi szépség,
Érintésedben lelkednek lángja,
Buja testem meghitt hazája.

Szeretlek azért, aki vagy…
Kivel a magány magára hagy.
Őszinte türelmed közt lépkedem,
S köszönöm újra, hogy vagy nekem!

Tóth Árpád: Elejtetted a napot

Rád gondoltam délután,
Fönn az arany nap sütött
S lehúnyt szemhélyaimon
Rózsaszínnel átütött.

Fáradt arcom szeliden
Tüzesítette a fény
S szemlehúnyva a szokott
Utazásra vártam én,

Arra, mikor-halk hajó
Titokzatos tengeren,-
Fekvöszékem útrakél
S lázam sodrán ring velem

Felelötlen, gyönyörü
Fantázia-tájakig,
Ahol romló életem
Némely bús álma lakik:

Mindaz, ami sohse lesz,
Mindaz, ami sohse volt,-
Igy indultam ma is el,
Húnyt szemekkel, mint a holt,

Álmodozni: életet.
És úgy hajlott rám a nap,
Mintha pilláimra a
Rózsaszínü parazsat

Az a szent fény ejtené,
Mit még ott látott a szem
Isten-atyja kebelén,
S melyre szomjas szüntelen.

És egyszerre úgy esett,
Telin, forrón, hirtelen
Rád gondoltam s arra,
hogy Messze vagy és jaj nekem.

És megriadt szemeim
Felpattantak: a hegyek
Csúcsain már pirosan
Búsultak a fellegek.

És egy furcsa vízió
Vad erövel elkapott.
Úgy éreztem: kezeid
Tartották ma a napot.

Azért volt oly különös,
Minden fénynél édesebb,
És én ezt csak most tudom,
Amikor már este lett,

Mikor kezed fáradtan
Elejti már a napot
S szívemben is csöndesen
Elhallgatnak a dalok.

Szeretlek

Őri István: Mondd, mi lesz

...Mondd, mi lesz, ha megtalál az érzés?
Mondd, mi lesz, ha hív a messzeség?...


Mondd, mi lesz, ha érzem: mindez kevés?
Mi lesz, ha menni akarok - hozzád! veled!
Mondd, mi lesz, ha csak álmodom kezed?
s az utat, mely feléd vezet?...
akkor meghalok
csendben, szótlanul
elmegyek oda, ahol a madár se jár
és várok a feltámadásig
mert ott mindenki vár
és beszélgetek velük
elmondom életem mindent,
ami történt velem
és beszélek rólad is
arannyal csillogót
gyémánt szivárványt
tűzzel lángolót
mert szeretlek itt is
ha bár csak lélek vagyok
s mindent láthatok
mi szép és kedves nekem
de homályban van a világ
csak téged lát szemem
nincskezem nyújtom feléd
nincshangomon suttogok neked
ott messze lent, hol éled életed
hátha átttör a zajon a szerelmes
gyenge hang
hátha úgy hallod meg
mint imára hívó harang
és elindulsz felém
úttalan utakon
sohanemvolt vágyakon
legyőzve mindent, mi utadba áll
s közben a hívó harang szava
előtted jár
és vezet és egyre hangosabb...
és egyszer csak megváltozik
s akkor szívedbe béke költözik
mert szavakat hallasz harangszó helyett
és megérted: mostmár mindent lehet
engem is! -
és felém nyújtod szent kezed
és nekem adod drága életed

és feléd nyújtom vankezem
és neked adom életem

mindenem...

örökkön örökké



Daniel Glattauer

Nagyon kérlek, őrizd meg magadban a pillantásodat, amelyik csak engem, és csakis engem látott, és körös-körül minden más megszűnt a számára. (...)
Bánj vele takarékosan, ne pazarold el másokra.

Oláh Gabriella :Hiszem...

hiszem, hogy jössz már felém,
csak nyomomat nem leled,
bánatom múló, átkozott telén,
majd tavaszba költözöm veled...
a morzsákat elszórtam.
Ne félj, biztos jelek vezetnek utadon,
a célban higgy, ne csak remélj,
hisz' magamat titkon mutatom...
ha megtaláltál beléd költözöm,
neked öltöm fel legszebb ruhám,
ragyogószín boldogság köntösöm
s ébredő létemmel ölellek puhán...


Leleszi Balázs Károly :Invokáció

Nem érdekel, hogy sikeres vagy-e az életben,
és hogy mennyi megtakarított pénz van a folyószámládon.
Az álmaid gazdagságát szeretném tudni, szíved titkos vágyait,
és még azt, hogy van-e bátorságod koldusként a lét kapuját feszegetni.
Az sem érdekel hány éves vagy.
Azt szeretném tudni, hogy megmered-e kockáztatni, hogy újra megbízz valakiben,
és világgá mered-e kiáltani azt, hogy – igen, merek!

A horoszkópod sem érdekel, vagy az, hogy mi az aszcendensed.
Az érdekel voltál-e már a kozmoszod legmélyén, s onnan sikeresen vissza-e tértél.
Azt szeretném tudni, hogy megértetted-e: a fájdalom együtt jár az élettel.
Azt szeretném tudni, hogy mersz-e úgy ölelni és csókolni,
hogy eljussunk az eksztázis csúcsáig.
Vagy, hogy mersz-e az esőben fütyörészve virágot szedni.

Az sem érdekel milyen lakásban élsz, vagy mennyi a kereseted.
Azt akarom tudni, tudsz-e mosolyogni mikor bánat gyötör,
hogy ilyenkor tudsz-e egy bohócot utánozni, aki a szíve rejtekén zokog,
és mégis mosolyogva játszik a hegedűjén egy gyermeknek,
hogy így, szíve könnyeitől gyógyulást nyerjen.

Nem érdekel honnan jöttél. Az érdekel hová tartasz.
Az sem érdekel milyen iskolába jártál.
Azt szeretném tudni, megértetted-e az igaz emberi értékeket.
Azt szeretném tudni, hogy a krízisekben is szereted-e saját magad,
hogy megtudsz-e bocsátani magadnak és másoknak,
s hogy elszántad-e magad a győzelemre.
Azt szeretném tudni, hogy mersz-e Álmodó Sólyomként szárnyalni,
hogy van-e látásod, s van-e célod,
és ezekért képes vagy-e a legvégsőkig kitartani.
Azt szeretném tudni, hogy mersz-e velem a tűz fészkében meztelenül táncolni,
anélkül, hogy közben elborítana a félelem.



James Drover :Néha, ha szivárvány lennék

Nem tudom, mit keresek
Ki vagy mi fog eljönni
Eltűnődtet igyekezetem
Furcsa: túltörődtem

Ahogy csorgok nap nap után
Szívemnek keresve helyet
Tudom, valaki odakint lehet
Aki már most bírja jelentős részemet

Arany-teli üstre vágyom
Álmokon túli gazdagságra
Csak tehetős szerelmeket lelek
Ha megtalállak... úgy tűnhet

Sok, utamat álló kincs -
Néhányhoz ragaszkodtam is
És bár értékük - persze - nincs
Megfizethetetlen áron kaptam őket

Zötykölődöm álom útjaimon
Szomorú szél csókol homlokon
S ha egyszer meglelem szivárványom
Tudom, te benne leszel



Guy de Maupassant

Volt néhány kedvesem,de sosem éreztem szívemben őrült vágyat vagy lelkemben szerelmi gyötrelmet a beteljesülés után. Jó így élni. Szeretni jobb, de félelmetesebb érzés. Akik úgy szeretnek, mint általában szokás,bizonyára lázas boldogságot éreznek, de talán mégsem annyit, mint én, mert énrám a leghihetetlenebb módon csapott le a szerelem.

Owe Skoogström :A kezek



Simogatni foglak
két kezemmel
letörlöm fáradtságodat
nyugtalanságodat
letörlöm a félelmed
az álmatlanságodat
letörlöm aggódásod
bizonytalanságod felemellek a fényhez
és a meleghez
s leengedlek a palástfű
hűsébe

Dabi István fordítása

Képes Géza









Mindig ugyanaz, mégis mindig új:
megrendítesz és elsodorsz.
Minden más látnivaló hidegen hagy
te ,mint a parázs melegítesz.

Havas Éva :Egymásért

Két kezemmel tartom a napot az égen,
legyen fény - ne botladozz sötétben,
szíved dobbanása adja léptem ütemét,
mikor vágyakozva indulok feléd...

Te két karoddal óvsz, hogy el ne essek,
forróságod lánggá vált szívemen,
szép szavaidtól virággá feslik lelkem,
selyembe vontad fakult életem...