És ha este mégis magadra hagy,
Derűs fénye benned marad,
Hisz az is Te vagy, saját magad.
Két szemed közt a jóság,
Tekintetedben önnön valóság
Kelt pupilládra festett színeket,
Eszményi, és boldog képeket.
Kezedben a gyengédség
Szívemet őrző ezernyi szépség,
Érintésedben lelkednek lángja,
Buja testem meghitt hazája.
Szeretlek azért, aki vagy…
Kivel a magány magára hagy.
Őszinte türelmed közt lépkedem,
S köszönöm újra, hogy vagy nekem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése