Kapott a tüzes bolygó pecsétnek fehér holdat.
Tőle vakul és minden hűvös homályba borzadt.
De ő szabad lesz újra: zajtalan átkát vonják,
viszik a percek, mint a rideg ostyát a hangyák.
Rád, mint diadal-zászlót sugarat miért tűztem?
Hideg vagy, kényre fürdesz temérdek jajos tűzben.
Erővel foglak mellre, nézni nem tudok másra,
nem engedlek, bár lettél kedvem beborulása.
Érzem, ha erős törvény tőlem elvonna téged,
emléked lenne rajtam törölhetetlen bélyeg.
Tőle vakul és minden hűvös homályba borzadt.
De ő szabad lesz újra: zajtalan átkát vonják,
viszik a percek, mint a rideg ostyát a hangyák.
Rád, mint diadal-zászlót sugarat miért tűztem?
Hideg vagy, kényre fürdesz temérdek jajos tűzben.
Erővel foglak mellre, nézni nem tudok másra,
nem engedlek, bár lettél kedvem beborulása.
Érzem, ha erős törvény tőlem elvonna téged,
emléked lenne rajtam törölhetetlen bélyeg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése