Kormányos Sándor :Nem talállak

A csend már lassan égig ér
s én fejet hajtok a némaságnak,
hisz üres szívembe hallgatózni
a régi csendek is visszajárnak.

Valahogy olyan szomorú minden,
a gyáva örömök messze járnak,
tétován kutatok önmagamban
de tudom,már sehol nem talállak.

 

Kelemen Zoltán : Bánat

Elfogy az erőm
Feladom a harcot
Arcod
Nem keresem már
Megelégszem egy emlékképpel
S ha majd a hold a nap elé térdel
Elhullajtok egy könnyet
Magamért
Teérted.

Boda Magdolna :(majd)

Majd elengedlek
mint Zeusz parancsára
szép rabtartója Odüsszeuszt
Majd elengedlek
parancsra
vagy
ha enged szívemen
a szerelem szorítása

Mészöly Miklós

"Harmadszorra mondom, hogy szeress."
- "Késő. Egyszer kellett volna."

Kormányos Sándor :Mindig búcsúzunk

Te megtalálsz, én megtalállak,
de szívdobogva elfutunk,
bűntudat-marta vágyainkkal
... egymáshoz érni nem tudunk.

Gyötrő hiánytól újra űzve
keressük egymást szüntelen,
arcunkon riadt kis mosollyal
bűnökben égve:bűntelen.

Ha ernyedten búcsút int a kéz,
messzire tudom nem jutunk,
te megtalálsz, én megtalállak:
de mindig mindig búcsúzunk.

Kovács Erika

Először a fény halványodik el
és fájni kezd szemedben a szürkeség.
Aztán elnémulnak az ajkak,
szavak félbe szakadnak,
majd bele olvadsz a homályba.
Itt csönd van, levegőtlen csönd
és hallgatsz,
miközben szemed
egyetlen csukott ajtóra mered...

Boda Magdolna (ennyi a különbség)

Mióta elmentél,
úgy,
pontosan úgy tartom a kezem,
mintha tarkódat tartanám.
Mindenki azt hiszi bolond vagyok,
én pedig tudom.
Ennyi a különbség.

Egyed Emese: Fordul a hold

Micsoda bolondság
szólnék hozzád veled
a hely nem ismerős
és nem lel rád, nem talál
akármilyen zokogó hívó
az üzenet

keres a vers a folyó mentén
szólít
így szólít
kedvesem
kedvesem merre jársz ne fuss előlem
a nevetésed szeretem az arcod
a vállad is a karodat
erős karjaid túl közelről láttam

sohasem fogsz te megölelni vélük
soha nem fogsz te átkarolni engem
az a pillanat végtelen biztonság
nem adatik meg nekem mégsem

nem alszom
fürdetsz mosolyodban
nem nyughatom túl messze vagy

és
túl
közelről
láttalak

Kardos Csongor: Nálad

Halkan szusszan a szívem,
kicsi, puha állat a vackán.
Úgy alszom ágyadon,
mint kihalt, téli tájakon
a hó.
Együtt lélegzem a csenddel,
míg arcomra omlik szelíden
vigyázó jelenléted.

Válóczy Szilvia :Zuhanás

Csendként szorítasz…
Éjbe zuhan minden percünk,
és lággyá formált időnkben
meghittség láza
rejti egymásba
szelíd kívánalmaink.
Verejtékké gyöngyözöm
fehér homlokodon,
s az ölelés labirintusában
magamon hordom
napsárga harmóniád.

Kovács Erika :bevallom…

hogy szempillám alatt

még mindig

félmeztelen téged látlak
(azt hiszem
ilyenkor egyszerre vagyok
önző meg esendő )
s hogy titokban
szád ízéről
szerelmes-illatodról álmodom

(vajon milyen ha engem akar)

Kun Magdolna :Lobogó tűz

Csenj tőlem lázas csókokat
a forró ölelésbe!
Akkor az izzó láng is
dacos tűzzé válik,
s míg féktelen erejével
szikrákat szór ránk,
égetve felperzsel mindent,
ami bűnnek látszik.
A szív, csak egyre vágyik:
szeretni- szeretni
mindhalálig.
Szenvedélyünk parazsán
felhevült szerelmünk,
tomboló érzéssel
vad dobbanást játszik,
s míg körbefonja testünket
az éj csendje,
mi egymás karjában halunk,
- a következő feltámadásig.

Juhász Ferenc

Azért, mert tél van, tél van, kis szívem,

Azért, mert tél van, nem lehetsz hitetlen.

Azért, mert tél van, tél van, kis szívem,

Azért, mert tél van, szebb a lehetetlen.

Zsefy Zsanett: Simogató

Simítsd rám a szót, simítsd rám, kedves!
Ne hangosan, inkább leheld lágyan, csendben!
Olyan megnyugtató, mikor rám hajol halkan,
- cirógató fényben - becézget, mint hajnal.
Legalább ma mondd ki, de ne is mondd, csak súgjad!
Simítsd rám a szót, simítsd rám a múltat!
Látod, kigyúlt a fény is, bizsergeti testem,
hiába táncolnak rajt' fázós esőcseppek...
Mindent felszárít egy szó, ha rám simul:
szeretlek!

Baranyi Ferenc : Pax Nobiscum

Hát jöjj, ölelj meg engemet -
lehet, hogy ezt akartam,
nem vártam ölelésedet,
de rögtön elfogadtam.

Belenyugszom, hogy jó veled.
Öt kontinensnyi fagyban
szobád tenyérnyi délsziget,
amelyen ottragadtam.

Senki nem óv, nem rejteget
náladnál titkosabban,
azt hallod, amit engedek,
s a szádon is lakat van.

Szeretek nálad. Meglehet,
szeretlek is. Bevalljam?
Nem.
És senkise kérdje meg,
miért vagyok zavarban.

Szijártó Péter: Gond-titok

Ha nem vagy többé
a szemből jött öröm,
kiesek a világból
de köszönöm.

Ha az maradsz, ami,
halkan lett kincs
valami,

párnán a tincs,

ottmaradt reggel,

forró ránc, takaró árok,
csészén az ujj helye,
szádon a táncok,

lehalkulok, meghatódok,
keringek, keresek,
még ilyen boldog
helyeket.

Ha másfelé mész,
(mert úgy is lehet)
számolom majd a
lehetetleneket.

Ha pedig jössz velem,
kis gond-titok, szerelem,
csoda vivő szívvel
mindegyiket megteszem.

A szerelem él, még akkor is,
ha mi belehalunk.

Az angol beteg

Weöres Sándor :A paprikajancsi szerenádja

"Gyönge fuvallat a tóba zilál,
fények gyöngysora lebben,
Sóhajom, árva madár-pihe, száll
s elpihen édes öledben.
Tárt keblemen reszket a kóc:
érted szenved a Jancsi bohóc.

Szép szemeidből vérzik az ég,
sok sebe csillagos ösvény.
Egy hajfürtöd nékem elég:
sok sebemet bekötözném.
Hull a fürészpor, sorvad a kóc:
meghal érted a Jancsi bohóc.

Tálad a rózsa, tükröd a Hold,
ajkadon alkonyok égnek,
Víg kedvem sűrű búba hajolt,
téged kérlel az ének.
Hogyha kigyullad a szívem a, kóc,
nem lesz többet a Jancsi bohóc."

Anna Wirszcynska :Szomorú szerelmespár

Összeillenek, akár a szem és
a szemhéj,
a könny.

Zsille Gábor fordítása

Zágorec-Csuka Judit:A szerelem odaát van

A szerelem odaát van,
fölszállt a hegyek fölé,
elbújt a hegyek mögé.

A szerelem odaát van,
csak visszajár a sötét éjszakába,
bánatot hoz, s feledést.

A szerelem odaát van,
nincsen ragyogása, fénye,
elvesztette tüzes erejét.

A szerelem odaát van,
fekete rés a vakolatban,
repedés lett a feledés otthonában.

Csurai Zsófi :Kábítószerem vagy

Pillanatvágy és látszatboldogság

iszonyodó elegye okozta gyönyör,

mikor hozzád készülők.

Szégyellem a veled töltött percet,

mégis minden szemérmet ledob magáról

és meztelenre vetkőzik lelkem,

ha testi szerelem adta kielégülés

mámora csábít.

Érzékeimben cikázol, csontomig hatolsz,

a megsemmisülés kéjadagja vagy,

ájulásig élvezlek és engedem, hogy

az összes létező idegem

beléd szédüljön.

Csurai Zsófi :töredék

rejtve mindenkitől

egy szál magammal

kiülök a világ

legkeskenyebb peremére

szeretni a napot

és azt a valamilyen

apró titkot

ami tegnap csak úgy

kiosont és nélküled hagyott.

Csurai Zsófi :Skarlátbetűm

Mennyire akartam az anyagot,

mi körülvesz Téged... feloldani,

valami más eleggyé keverni

a széthullott szavakat

egyszerűvé tenni

rásírni múltra a holnapot

jövőre rácsókolni a tegnapot

testemre skarlátbetűt hímezni

a szerelembélyeget büszkén viselni,

hogy hidd

hogy lásd

hogy érezd

az Én létem a Te léted.

...léted a létem...

Csurai Zsófi :vallomás

Gyűlölöm, hogy vagy

és nem az enyém

csak kósza gondolatként

létezem neked, mert

több már nem lehetek

mint amit egyszervolt

gyönyöröm adhatott

sorsom rád sírom és kimondom:

szeretlek a valóságnál is szebben

bocsásd meg, hogy jobban

már nem tehetem.

Csurai Zsófi :- talánok -

talán látnom kellett volna

a szemedben azt a nagy halom

légből kapott csillogást

ami annyira hiányzik

ebből a közhelyes világból

ahol a feldíszített kandeláberek közt

zokszó nélküli a csend.

talán el kellett volna hinnem

hogy létezik még benned is

valami egyszerű villanás

amitől kifehéredik minden szó

és olyan makulátlanul tiszta

lesz az az egyszeri pillanat

amiben annyira szeretlek.

talán látnom kellett volna

az ócska naplementét

ott a hegyek között

ahol átölelni sem szabad

azt a csiklandozó mámort

ami csupa önző bujaság.

talán ha kigyógyulok végleg

ebből az apátiából

és nem hiszem többet hogy

véletlenek márpedig nincsenek

akkor majd nem érzem

magam túl fáradtnak

hogy tovább képzeljelek.

Csurai Zsófi :A szenvedélyről

Minden ember életében jön egy szenvedély, ami mellett nem lehet elmenni. Nem szabad észrevétlenül kikerülni, szó nélkül tovább állni. Először azt hiszed, csak egy téveszme vagy egy apró fellángolás. Próbálod kitörölni gondolataidból, de hasztalan minden próbálkozás. A szenvedély már befészkelte magát legrejtettebb zugaidba, napról napra erősebben égeti bensődet. Tombol benned, mint az orkán, tövestül kicsavarja addigi valódat, száguld ereidben, ellenállhatatlan vágyat ébreszt lelkedben. Rögeszméddé válik, megszállottá tesz, uralkodik tested-lelked felett. Lángoló, édes, borzongató érzés... naponta belehalsz... gyűlölöd..., miközben majd' megveszel érte.

Mégis azt mondom, ha találkozol vele, ragadd meg… ha nem így teszel, bánni fogod egész hátralévő életedben.

Johannes Semper :Akarod?

Mondd el, mire vágyol?
Pénzre, amennyit ember elérhet?
Akarod? Letépem a fényfoltokat a fákról,
vagy sebes madárrá változom, ha kéred:
átszelem cikázva az eget
s elhozok majd csőrömben egy csillagot:
vagy fenyőfa csúcsáról piros tobozt szedek.
Szitakötőt fogjak? Akarod?
Kell pillangó? Kék, lilás és rózsaszínben lángol ám!
Hajdíszül tán a Holdat Kívánod?
Játsszam Liszt Capricciosóját zongorán?
Akarod, hogy felgyújtsam a világot?
Óvatosság! A szemekben már ég is talán...

Képes Géza fordítása

Illyés Gyula :Szerelem

Mint egy dalba, dalba, úgy burkolom magam
szerelmedbe és úgy sodortatom magam.
Nevetve fordulok, ha egy-egy szögleten
rámront az izmos szél, birkózni kezd velem.

Lépek mint részeges, kit egy dallam visz és
aki köré a bor egy régi nyárt igéz,
nem állanék meg, ha tekintetemtől e
hófedte hársfasor rügyezni kezdene.

Járok habok gyanánt futó finom havon,
mint egy tűnt lét felé s föl-fölszippantgatom
egy szép szigetvilág édes gyanta-szagát,
két kezemen maradt szerelmed illatát.

Paul Valéry :Sejtelmesen II.

Gonosz, bolondos,
akár egy méhe,
ajakam csókdos
égő fülébe.

Szeretem bágyadt
döbbeneted,
semmi kis vágyat
vegyítve veled.

Meglepetések...
Véred zsibongott,
én adok hangot
s nevet a szélnek...

Hajad takar,
s józan és részeg
lelkem idézhet
amit akar.

Szegzardy-Csengery József fordítása

Kun Magdolna :Szívedhez közel

Nem kérek nagy teret, elég egy villanásnyi hely,
elég egy pillanat-dobbanásnyi jel,
s én ütem leszek szíved közepében,
érezzem, ha túlgyorsul, őrült lüktetése.
Ott egy apró hajszálérbe megkapaszkodom,
lágyan bele bújva halkan suttogom;
egy parányi ponton, ahol forró heve ér a vérnek,
oda rejts el engem örökös emléknek.
Amikor elsodornak csapdába hullt évek,
s jönnek hideg napok, fagyos jege télnek,
Én akkor is ott leszek, sosem engedlek,
mint parányi gyöngyszemet - ékként szeretlek,
mert azt a kavicsot, azt az értéktelen követ,
mit kezem kezedbe nyújtott, és utamon is követ,
annak kristály titkát rég megfejtetted,
s ezért jól tudjuk mennyit ér egy egész életnek.

Kormányos Sándor : A csenden át

A hallgatáson túli vágy
feléd incseleg.
A csenden át, mely körbezárt,
megérintelek.
Mesét mondok, dúdolom a
régen otthagyott
szavak élén gömbölyűvé
kopott dallamot...

Szabolcsi Zsóka :Mit is adhatnék?

Nem verset adok, csak szavakat,
nem komoly mondandót,
csak néhány pihe-puha lágy szót,
kedvest és bársonyost,
mely csapongó lepke szárnyán feléd repül.
Nem dalt hoztam, csak hangokat,
nem zengő melódiát,
csak néhány eldúdolt foszlányt sodor feléd
a hulló leveleket gördítő szél.
Nem szerelmet adok, csak lángokat,
vágyakat és álmokat,
melyek simogató szavaimmal,
lelket érintő eldúdolt dallamaimmal
feléd szállnak,
rád találnak,
s óvó tenyeredbe bújnak.
Adnék verset, ha kérnél.
Adnék zenét, ha hallgatnád.
Adnék szerelmet, ha szeretnél.

Komáromi János :én leszek...

én leszek a vágy a szemedben
ha kell magammal is megverekszem

én leszek a sóhaj a szádban
amikor erőd elhagy a kéjes lázban

én leszek elűzött szemérmed
a tegnapom ölöm meg érted

én leszek elveszett csókod a magányban
ha majd ajkad reszket a rád zuhanó homályban

én leszek vadul lüktető szíved
ha már senki sem, én ott leszek veled

én leszek sivatagban a gyöngyöző harmat
amikor Neked már senkik semmit nem adnak

én leszek kínod egy álmatlan éjjelen
ha hiányzó örömök csordulnak ki szemeden

én leszek könnyed egy összegyűrt ágyban
amikor elmerülsz az egyedül-maradt vágyban

én leszek a szivárvány-híd a semmi felett
amikor majd lemondón nyújtod a kezedet

én leszek rémítő álmaid gyilkosa
a hazug hit, hogy nem hagysz el soha

én leszek fel nem tett kérdés helyett a felelet
ha hangtalan, csak magadnak súgsz neveket

én leszek halott virágok mosolya
a szerető, az édes és a mostoha

én leszek nevetésed a csendben
váratlan lázadás a rendben

én leszek bőröm íze a szádban
tegnapi emlék a holnapi lázban

én leszek a viasz, amikor cseppen
pillangó szárnya amikor lebben

én leszek a sikoly a beteljesült vágyban
a fájdalom az értelmetlen lázban

én leszek a nyugalom a gondolatban
az örök körforgásban a mozdulatlan

én leszek majd a Te helyedben
és Te élsz majd én helyettem

Pusztai Éva :Örök szerelem

Egyensúlyozva a felhők felett,
Téged kereslek szüntelen.
Emlékül rád hagytam csókunk ízét,
Bőrödön ujjaim érintését,
S a szívedben a vágyat,
Hogy örökké engem szeress.
Kívántam, hogy minden sejted
Utánam vágyakozzon
S addig keress,
Amíg végre rám találsz.
Kell, hogy tűzbe hozzon a gondolat,
Kell, hogy újra érezd a szám ízét.
Kell, hogy ne feledd a testem melegét,
Kell, hogy....
Kell.....

Ígértem, hogy nem sírok utána,
de akkor kővé vált a szívem.

Anna Ahmatova

Ez egy rövid utazás..

Forró Hajnalka :Ölelés

Értünk érlelődött színek

egymás ölében oldódnak,

rejtjelzett titkaid

átfestik lelkem szobafalát.

Ha szürke éveket színez

konoktiszta vágyad,

én kékkel rajzolom

hozzám született imádat.

Somlyó Zoltán :Karod

Karod, mely gyermekesen ifjú csípődre hajlik,
emeld fel bátor ívben és szegd fel a fejed!
Feszüljön kebled bőre, nyakad villogva álljon,
lássam, hogy nem találod sehol méltó helyed.

Repedjen meg a varrás a fölzsendült derékon,
szakadjon föl a vállon a könnyű, fodros ing.
Szemed féloldalt vesd le, hajolj felém remegve,
mint amikor a szálfa a villámtól meging.

Bukdácsolón a térded reszkettesse meg combod,
e dús virágban álló, harmattól ittas lombot.
A szád egy szóra nyíljék, mit soha ki nem mondott.

Se rémület, sikoly se s ijedtség rád ne szálljon!
Feszüljön kebled bőre, nyakad villogva álljon!
Ajkad nyílegyenesen az ajkamra találjon!

Szamosvári Ágnes: Szerelem

tiszta álmok nevetése
szellők lányos remegése
harmatszagú hajnalok
szólt : én vagyok.
csöndbe hulló lázadások
füstös furcsa kacagások
fakó józan nappalok
szól: én vagyok
érdes hangom szétfújnám
szellőszavam álom már
csönd van nézd már hallgatok
és nem vagyok ...

Denise Levertov :Jogok

Szeretnék neked adni
valamit amit én csináltam

néhány szót egy lapon - mintha csak
azt mondanám: "Néhány kék gyöngy"

vagy: "Itt egy fényes rőtt levél úgy találtam
a járdán" (mert

találni annyi mint választani, és a választás
is tett). De olyan nehéz:

eddig még semmit se találtam
csak a vágyat hogy adjak valamit. Vagy

régi szavak utánzatát? Az olcsó
és kegyetlen; és ostoba is.
Vedd

helyette hát talán ezt - ezt a fél-
ígéretet: Ha

valaha is írok
egy kicsit is jókedvű verset

(spontánat, gyengédet, tétovát
búsat & pajzánt)

azt neked adom.

Somlyó György fordítása