Komáromi János :én leszek...

én leszek a vágy a szemedben
ha kell magammal is megverekszem

én leszek a sóhaj a szádban
amikor erőd elhagy a kéjes lázban

én leszek elűzött szemérmed
a tegnapom ölöm meg érted

én leszek elveszett csókod a magányban
ha majd ajkad reszket a rád zuhanó homályban

én leszek vadul lüktető szíved
ha már senki sem, én ott leszek veled

én leszek sivatagban a gyöngyöző harmat
amikor Neked már senkik semmit nem adnak

én leszek kínod egy álmatlan éjjelen
ha hiányzó örömök csordulnak ki szemeden

én leszek könnyed egy összegyűrt ágyban
amikor elmerülsz az egyedül-maradt vágyban

én leszek a szivárvány-híd a semmi felett
amikor majd lemondón nyújtod a kezedet

én leszek rémítő álmaid gyilkosa
a hazug hit, hogy nem hagysz el soha

én leszek fel nem tett kérdés helyett a felelet
ha hangtalan, csak magadnak súgsz neveket

én leszek halott virágok mosolya
a szerető, az édes és a mostoha

én leszek nevetésed a csendben
váratlan lázadás a rendben

én leszek bőröm íze a szádban
tegnapi emlék a holnapi lázban

én leszek a viasz, amikor cseppen
pillangó szárnya amikor lebben

én leszek a sikoly a beteljesült vágyban
a fájdalom az értelmetlen lázban

én leszek a nyugalom a gondolatban
az örök körforgásban a mozdulatlan

én leszek majd a Te helyedben
és Te élsz majd én helyettem