Kun Magdolna :Lobogó tűz

Csenj tőlem lázas csókokat
a forró ölelésbe!
Akkor az izzó láng is
dacos tűzzé válik,
s míg féktelen erejével
szikrákat szór ránk,
égetve felperzsel mindent,
ami bűnnek látszik.
A szív, csak egyre vágyik:
szeretni- szeretni
mindhalálig.
Szenvedélyünk parazsán
felhevült szerelmünk,
tomboló érzéssel
vad dobbanást játszik,
s míg körbefonja testünket
az éj csendje,
mi egymás karjában halunk,
- a következő feltámadásig.