Válóczy Szilvia :Zuhanás

Csendként szorítasz…
Éjbe zuhan minden percünk,
és lággyá formált időnkben
meghittség láza
rejti egymásba
szelíd kívánalmaink.
Verejtékké gyöngyözöm
fehér homlokodon,
s az ölelés labirintusában
magamon hordom
napsárga harmóniád.