Robert Desnos: Utolsó vers

oly sokáig álmodtam rólad
s annyit jártam keltem beszéltem
s szerettem árnyadat
hogy belőled semmi sem maradt

árnyék leszel a többi között
százszor is sötétebb az árnynál
s árny leszek mely újra megtalál
élted napsugaránál

- Somlyó György fordítása

Ágai Ágnes: Igeidők

Szerettél. Szerettelek.
A múlt idő zónájába kerültünk.
Furcsa, idegen vidék.
Nem tudok tájékozódni benne.
Elsüllyedek.
Ránk nehezedik a volt,
nem fénylik föl a lesz.
Minden megtörtént már.
Ezentúl együtt soha semmi.
Ez a megfellebezhetetlen,
végérvényes bizonyosság!
Már minden csak visszafelé.
Már nem érezlek, csak emlékezlek.

André Chénier : Alszom s szívem virraszt

Alszom s szívem virraszt, mindig tehozzád vágyom.
S mellém varázsol egy aranyló színű álom.
A szívem szíveden. Kezemmel reszketeg
érintem bőrödet, feszes lesz és remeg.
S egy indulat riaszt, az álomképi béke
széthull és zaklatott, rossz ébredés a vége;
magamban fekszem itt, felgyúlva azt hívém,
szép szádat csókolom s párnát csókoltam én;
és álmomban karom ölelni vágyva tested,
a párna pelyheit ölelte csak helyetted.

- Radnóti Miklós fordítása

Adam Suchánsky:Szavak

Abban a rózsaillatként
illanó pillanatban,
többet akartam neked mondani,

többet
egy köszönömnél,
és ezt úgy mondani,
mintha csak egyedül lennénk
a nap alatt,
a felhők alatt,
vagy mezők közepén.

Szerettem volna, de a szavak...,
elárultak a szavak, nem keltek szárnyra.
Talán nem bírták (el) a szerelem terhét.

- Fuhl Imre fordítása

Kányádi Sándor:Egyszer majd szép lesz minden

Egyszer majd szép lesz minden,
a telet s az őszi
félelmet, hidd el,
szerelmünk levetkőzi.

Úgy állunk majd a fényben,
mint a virágzó ágak,
büszkén viseljük szégyen
nélküli koronánkat.

Sötétben sem kell félnünk,
útjaink beragyogja
hajdani szenvedésünk
virrasztó teleholdja.

Kormányos Sándor :Minden vers...

Néhány apró kis mosoly,
ma már csak erre futja:
A kacagás hol gyöngyözik,
áruld el hát, ki tudja?

Mondd, csak mondd, mi lett velünk
s mi lesz, ha nemsokára
már nem rímelnek mondatok
a vágyak verssorára?

Nem talál többé a szó
a kettőnk ritmusára,
s mit nem mondtunk ki ott marad
majd, vers nélkül bezárva.

Minden ami versbe nő
a szívhez van kikötve,
és minden minden vers Te vagy:
Most és mindörökre...

Mirko Kovacević :KÜLDEMÉNYEK

I.

Őrizni akartam az eső illatát,
fehéríteni a felhőt odafent,
fogni a nagyívű szivárványt,

s mindet egy tisztásnyi
derült éggel üdvözletképp
küldeni neked.

II.

Tartsd vissza titkolt vágyaidat
és hangos óhajaid,
s tárd ki az emlékezés ablakát!

Most küldöm neked épp
messzitűnt kék álmomat.

- Cseh Károly fordítása

Moretti Gemma:Vigyáznak rád

A napra bíztalak:
forró szívében megmártva magad
legyél erős, tiszta és nem sebezhető,
óvd amit szeretsz, és ne feledd
ami jó és emberi, az mindig érthető.

A holdat is megkérlelem,
ha sötétbe süllyed a világ,
legyen álomba mesélő dajka,
égre festett, hajnalig fénylő virág.

Rábízlak a csillagokra is:
vigyázzák álomképed
ha alszol, szőjenek szivárványt
szíved fölé,
s a reggel kék függönye mögé bújva
lessék, köszöntsék ébredésed.

Ruder Jana: Majd

...magammal viszem
az esték kapujában álló
várakozás örömét,
az éjféli harangszó magányát..
a hajnal könnyeinek hideg fényét,
s a nappalokba burkolt életszíneket.
Magammal viszem majd
a szilánkokká tört kézfogásokat,
üvöltő félelmeket, suttogó sóhajtásokat,
a szivárványhidak ívét
s a nyitott szemmel festett álmokat.
Majd ott lesznek velem a szavak s a képek
csontporomba ivódott gyönyörű emlékek...

A virágnak két kedvese van: a levegő meg a fény, de a fény az igazi kedves. 

Afelé fordul, tárulkozik, s ha a fény búcsút vesz tőle, becsukódik, 

és elszunnyad a levegő ölelésében.

- Hans Christian Andersen

Csurai Zsófia: sötétben

minden éjjel azt álmodom
hogy az ablaknál állsz
és soha többet
nem leszel ugyanolyan
mint amilyennek akartalak
mert nem engem vártál

azzal a megmagyarázhatatlan vággyal
amivel én vártalak

most nem kapaszkodom

csak őrjöng bennem a tudat
hogy ebben az életben sem
tudtalak kezemben tartani
és nem fogok többet a szemedbe nézni
már nem nekem zöld vagy barna

elengedtelek

de akárhányszor születek újra
mindig téged foglak keresni

(mert tudom hogy félsz a sötétben)

Sütő Barnabás:Félszavak

Derűs mosoly

fénylő szemek

Megérinteni
két kezed...
Mozdulat mely
félbe szakad
Ajkadról
nevetés fakad...
Szempilla rebben
lepke száll
Szellő sóhajon
meg-meg áll...
Bársonyos kéz
simogatás

Csak szeretlek
és semmi más...

Dvorák Etela:NEKED

Most fehér vászonra
fekete vonalakat
rajzolok

- mint a hangívek, egymásba hajolnak -

Arcodat szememben őrzöm,
hangodat halkan dúdolom...

A lombok színeit adom neked

 

 

Szabó Lőrinc: Mert sehol se vagy

Mert sehol se vagy, mindenütt kereslek,

nap, rét, tó, felhő, száz táj a ruhád,
mindig mutat valahol a világ,
s mindig elkap, bár kereső szememnek
tévedései is hozzád vezetnek,
úgyhogy fény-árnyak, tündérciterák
villantják hangod, a szemed, a szád,
csöndes játékait a képzeletnek:
látlak s nem látlak, drága nevedet
csengi csendülő szivembe szived,
de percenkint ujra elvesztelek:
csillagokig nyílik szét s hallgatózom,
üldöződ, én, mégis, mint akit álom
húz le, sírodba, magamba csukódom.

Gyurkovics Tibor: Mi lesz velünk?

Mi lesz velünk ha nem leszünk
ha mind a ketten eltűnünk
a sürü ködben egy letűnt
világban mint a sebesült
mi lesz velünk?

Akkor majd kiket szeretünk
ha nem leszel és nem leszünk
ha a ködök közt lebegünk
mint akinek az esze tűnt
mi lesz velünk?

Én nélküled te nélkülem
fölszállunk majd egyenesen
a kék szelekbe szertelen
és túlvilági szerelem
mi lesz velem?

Mi ketten már egyek vagyunk
és soha el nem szakadunk
te nélkülem én nélküled
többé már soha nem leszek
ugye szeretsz?

Csak örökké ezt kérdezem
mint szél a faleveleken
csak pörgök fújok reszketek
velem leszel de nélküled
én hol leszek?

Az űrbe dobva mint a kő
a végtelenbe térülő
időben hol lesz az a nő
aki te vagy és én meg ő
és én meg ő?

Balázs László:REGGEL

Szemem sem
nyitnám ki még,
csak várnék.
Most úgy vagyok,
hogy tőled kellene
a reggel.
Kezedből
elvenném
szelíden,
és könnyedén
hátralevő időm...

Serfőző Simon: SZERELEM

Ruháid belsejét kiforgattam,
felkutattam nappalod,
amelyen átjöttél,
mint egy síkságon,
selymeid, hajad szétkuszáltam.
Kihallgattam ágyad csöndjét,
ajtódból visszafordultam,
szétfeszítettem melletted álló sugarat,
vetkőzésnél meglestelek.

Tegnapi napba visszafutva,
hangod meghallgattam újra,
feldúltam jelened, mint a lombot,
magánnyal bekerítettelek,
hogy kifaggassam vergődésed neszét,
szerelemben rád nyitottam szemem:
mindent megtudjak rólad.
Lélegeztél bennem boldogan.

Tasnádi Varga Éva: ÉJSZAKA

Fáradt volt már az arca,
néha még a tükörbe nézett,
régvolt utcákat látott,
villanását a tó vizének,
s mikor megjött az éjjel,
ujjait a kilincsre zárta,
s félszegen figyelt: várja-e még
a másik hallgatása?

Vas István:Rád gondolok

Rád gondolok most is, mikor
Szégyenhalált tapint az ujjam,
Rád gondolok napnyugtakor,
Ha töprengek, hogy hol aludjam.

De jó, hogy nem vagy most közel,
Hogy életeddel újra másnak
Szolgálsz, hogy nem engem ölel
Karod s talán többé se látlak.

Ezért te vagy minden, ami
Veszendő és elérhetetlen,
Szemed vidám villámai
Lobbannak fel a rémületben.

Nem nézhetsz énrám, messze vagy,
De szemedtől vagyok ma bátrabb.
Milyen fekete a hajad,
És milyen büszke hosszú hátad!

Olyan fehér a homlokod,
Az arcod olyan gyönge rózsa...
Sötétedik. Rád gondolok.
És mindegy már, hogy tudsz-e róla.

Fodor Ákos:Pilinszky-szinopszis

Most nem szeretlek.
Most magamnál is jobban.
Most nem is tudom.

Sárhelyi Erika: Értünk

.... mert meg kell próbálni hinni benne,
hogy egymás nélkül értelme se lenne,
s menni kell, együtt, fejünk felemelve,
ha látszólag már minden elvetélt...

... mert meg kell próbálni napról napra,
egymás szemébe, bőre alá bújva,
minden hajnalon megszületni újra,
érted, értem és a szerelemért...

Érintsd meg a csönd egy pillanatát, meghallom majd.

- Alessandro Baricco

Lucian Blaga :Sokat sírsz-e majd vagy fölnevetsz?

Én
nem bánom,
hogy iszap is gyűlt lelkembe –
de reád gondolok.
Fénykarmaival
egy hajnal megöli majd az álmod,
hogy lelkem oly tiszta volna,
amilyennek tudni akarod,
amilyennek szerelmes szíveddel hiszed.
Sokat sírsz-e majd akkor vagy megbocsátsz?
Sokat sírsz-e majd vagy fölnevetsz
a reggel sugaraiban,
mikor majd mit se bánva azt mondom neked:
"Hát nem tudod,
hogy csak iszapos tavakban nőnek tavirózsák?"

- Lengyel Ferenc fordítása

Kormányos Sándor : Akarsz-e....

Megfáradt napjaid
monoton zajában
néha még hallod
vágyaid dalát,
gyötrően sajdul
szívedben az érzés,
ha felzengni hallod
régi dallamát.
Akarsz-e lángot
lelked hunyt tüzébe?
Akarsz-e fényt,
ha rád szitál a köd?
És akarsz-e mondd csak,
önmagadnak tükröt,
s bele mersz-e nézni,
vagy újra eltöröd?

Szabolcsi Erzsébet: Várok

Csendben várok...
átvillan rajtam néhány cikázó gondolat,
felsejlik néhány arc, mind a te arcod...
harcod folyik tovább idővel, térrel,
túlerővel...
legyőzhetetlen ellenséggé válik a távolság...
hiába nyújtom karom, szavaim nem toldják meg
a szűkreszabott lehetőségeket...
állok, s felkúszik a lélek mélyéből
egy elfojtott sóhaj, mely kiáltássá
szeretne magasodni bércek csúcsán
hűs fenyvesek biztonságos árnyán,
hogy szétterüljön hegyvölgyek fölött,
s rátaláljon arra,
akiért megszületett...

Csurai Zsófi : memoriale

- emlékeztető feljegyzés -

majd ha nem hiányzol ennyire
és reggel
a minden nyugalmával ébredek
és nem hiszem többet
hogy jól van így
ami nincs
akkor majd elmondom
hogy szeretni téged
valami csoda-tiszta őrület
és nemcsak az az egyszeri illuzió-tömeg
ami rázuhan a napokra

majd ha nem hiányzol ennyire
akkor elmondom
amit hallani szeretnél