Jó veled

Mieczyslawa Buczkówna: Bevezetés a szerelemhez

A zsenge jácintok tegnap
Csupakéken hunyorítva
Elfordították az arcuk

Szeress

Új ruhám üde zöld lombját
Kitépte a szél kezemből

Szeress

Mikor tükrömnél még álom-
Meleg hajam bontogattam,
Jégfésűmmel
Hósugarat szántottam rá

Szeress

Minden tükör hazudik
Csak benned nézegetem magamat

Ha figyelmesen nézem
Arcomban föllelem
A vakmerőség aszimetriáját -
Egyik fele derűsen tegnapi
Másik tétova fényű
az eljövő napoktól

Szelíd amikor haragszik
Jósága éles kontúrjaival
Megsebzi lágy ellenállásomat
Ezért
A megbékélés sugarát
Egyszerre kapjuk el

Kerényi Grácia fordítása

Erdős Olga :Ugye elhiszed?

Míg ott vagyok az álmaidban,
Míg megpihensz a karjaimban,
Addig baj nem lehet,
Ugye elhiszed?

Míg megnyugtat a szívverésed,
Míg ellenállsz a kísértésnek,
Addig baj nem lehet,
Ugye elhiszed?

Én nem félek, mert biztosan tudom,
Mert rólad szól most is a dalom,
Érzem, baj nem lehet.
De te, vajon elhiszed?

Pogány Zoltán :Ha legközelebb szólsz

Ha legközelebb szólsz
ajkadra öltöm vágyam
felruházom nyelved
szóvirágos ágyban
paplant is húzok rá
melegedjen meg benne
minden apró szavad
mintha szavam lenne:
hogy mennyire szeretlek...

Ha legközelebb szólsz
megfürdök dallamában
szólamodba dőlök
mély sóhajjá váltan
úgy szólok majd vissza
mint kit mézbe forgatnak
mézes-mázos hangon
igémmé fogadlak:
hogy mennyire szeretlek...

Ha legközelebb szólsz
mást többé meg sem hallok
másnak ajakáról
bármilyen szó csillog
csak a Te szavaddal
mondhatom el még szebben
mit képtelen voltam
ebben az egy versben:
hogy mennyire szeretlek...

Boda Magdolna : (istenhozottszerelem)

Az ablakon csüngő függöny
minden szála ismeri ujjaim
és ujjaim is ismerik
minden szála selymét
annyiszor lebbentettem szét
forrón kívánva lobogó jöttödet
és most a Fennendörgő
kegyelméből már enyim lehetnél

birtokom lehetne legnemesebb kincsed
eddig
csak
vártam
kivártam
sírva alázattal szolgáltam
a magányt
ugyanazt vágyva
ugyanarra várva
jöttödre
cipőkopogásra
üdvözlőszódra
jóestétcsókra
rád:
istenhozottszerelem.

Kiss Judit Ágnes :Fantázia fantázia

Ma éjjel úgy kívántalak, ahogy

nem tehetném, hisz nem tudom, milyen
lehet az érintésed (túl azon,
hogy átkarolsz tánc közben). Hát igen,
legjobb szeretőnk a fantázia,
belemerülünk (vagy épp ő belénk?),
s nem is kell más eszközt használnia
az embernek, hogy jó legyen. Elég
egy mondat, amely ízt vagy illatot,
színt vagy tapintást pontosan idéz,
s az összes élvezet, mit adhatott
agy és test, minden szó mögül kinéz.
(Hogy mért kellenek versek még ide,
ezek után ne kérdje senki se.)

Leleszi Balázs Károly :Jövök - megyek

Jövök-megyek
a világban fellelhető titokzatos
kincseket keresem
pedig csak azt szeretném
hogy kedvesem egyszerű kezével
megsimogassa a kezemet.

Szilvási Lajos

A puszta jelenléte az kell! A lehetetlenre vágyom,
szerelmet vallani órákig, meghitten,de úgy, hogy
közben meg sem ölelném , épp csak megérinteném.

Jatzkó Béla :Variációk

Akarva-akaratlan,

színekben és szavakban,
tengerekben, tavakban,
a felhőkben, a napban,

a napban, a felhőkben,
az égen, ha felhőtlen,
a tavaszi esőkben,
a pipacsos mezőkben,

mezőkön, pipacsok közt,
tengeri szivacsok közt,
a nyárban, a tavaszban,
esők, ha lassan esnek,
akarva-akaratlan
mindig téged kereslek.

Zsille Gábor: Rejts el...

Rejts el. Ne fásult és horpadt testemet
menekítsd magadhoz, s ne lázas arcom
rózsáit csitítgasd, de lényegemet
öleld, aurád lengjen körül, karcolt

csorba tükrömben ne magamat lássam,
sejtjeimet fluidumod igya be...
Semmisíts meg! Oly régóta kínáltam
bőröm pórusos melegét, forogtam

őrülten, zenétlenül, tenyeremen
lángoló emlékeimmel másokról,
ködfehér arcokkal, s oly gyermetegen

próbáltam fel az érintéseket - de
most minden apró részletünk egyezik.
Hát rejts el, temess magadba, szeress meg!

Illyés Gyula :Szerelemi ismerkedés

Kevés, kevés, mindez kevés,
várlak, szeretlek! Szeretnélek
át- és átjárni, mint a véred,
mint a levegő, mit beszísz.
A szerelem ismerkedés -
a léleknek? A testnek is!

Nem akarlak, csak megismerni,
csak megismerni, semmi mást,
a titkos azonosulást,
mit egyház és bölcselet hirdet.
Magányomat vágyom levetni,
a magányt rólad, mint az inget.

Benned szeretnék lakni, ott,
hol dolgos, szorgalmas szíved.
Egy szívet szeretnék veled!
Tagjaidban vágyom ezernyi
bajom, kínom egy jó nyugodt,
nagy nyújtózással kiheverni.

A ruhám, a házam, lakásom,
te légy a hazám, világrészem,
Európám, a Mindenségem,
végső kitörésem a vak
szolga-sorsból, a lázadásom,
mielőtt elpusztítanak.

Szégyenem már szó s gondolat -
bőrödön, húsodon keresztül
bocsáss magadba mindenestül,
adj olyan otthont, amilyent
magzatának az anya ad,
adj egy lélekzet végtelent

Zágorec-Csuka Judit: Szívem szívedben

Engedd, hogy öleljelek szilajon,
hogy lüktessen szívem szívedben,
folyjon a vér ereimből ereidbe, hogy
benned ébredjek, keljen fel a napom
homlokodon, s járja át a fény!

Engedd, hogy megtaláljam benned
az elveszett csendet, a fagyos szeleket,
hideg madarainkat, amelyeket szerettünk,
dédelgettünk, takarjon be a havazásod,
elveszett fiatalságod!

Engedd, hogy veled szülessen meg ez a perc is,
hiszen győznöd kell, győznünk kell ezen a reggelen,
zengjenek hárfák, háborogjon azúr tengerünk,
vergődjenek habjaink, s öleljen át a kék égbolt!

Fridli Zoltán: Féltelek, szeretlek

rózsa leszek ha annak vagy virága,
s kesztyű ha szúr az ága.

ha tested fázik, puha bársony leszek,
s válladra mint takaró rá telepszek.
ha kell, páncélos lovag leszek,
s ha bántanak,
dühös sárkánynak is neki megyek.
ha fáradt tested, ágy leszek,
fejed alá szerető szívet teszek.

ha szomorú vagy, humor s mosoly leszek.
ha kell hát lábtörlőd leszek,
csak engedd hogy valamid lehessek,
mert féltelek, s szeretlek.

Gyurkó László

Néha én is álmodom a szerelemről. Nem is tudom, mit; reggelre mindig elfelejtem. Égig érő jegenyékről álmodom? Folyóról, aminek nincsen partja? Csak azt tudom, olyan örömöm sosem volt még, mint amikor a szerelemről álmodom.
- Öröm a szerelem? Csak öröm?
- Mi más lenne?
- Azt hittem, pusztulás is. A leggyönyörűbb pusztulás: megszűnhetek, és akkor is vagyok.

Hervay Gizella

Annyira kellesz,
hogy téged kereslek, nem a szerelmet.

Benedick Dyrlich :A vágy

Oda kívánkozom, ahol
nem vagyok.
Kint hideg szelek suttognak és
a harangok halk hullámai hívogatnak az égből.
De az éj egyedül van velem: ravaszul
lépked felfelé
a lépcsőn,
finoman kopogtat az ajtón
és belép a szobába,
hogy megbűnhődjön a mámorért.
Rémülten heverek a földön és
nyugalmam ellenére elpusztulok.
És te oly messze s mégis közel vagy.

Dabi István fordítása