Zsille Gábor: Rejts el...

Rejts el. Ne fásult és horpadt testemet
menekítsd magadhoz, s ne lázas arcom
rózsáit csitítgasd, de lényegemet
öleld, aurád lengjen körül, karcolt

csorba tükrömben ne magamat lássam,
sejtjeimet fluidumod igya be...
Semmisíts meg! Oly régóta kínáltam
bőröm pórusos melegét, forogtam

őrülten, zenétlenül, tenyeremen
lángoló emlékeimmel másokról,
ködfehér arcokkal, s oly gyermetegen

próbáltam fel az érintéseket - de
most minden apró részletünk egyezik.
Hát rejts el, temess magadba, szeress meg!