Komáromi János: játssz velem

játssz velem szerelmet
nem kérek kegyelmet

játssz velem csókokat
súgok majd bókokat

játssz velem érintést
érzéki repülést

játssz velem ölelést
mámort és lebegést

játssz velem álmokat
gondolat simogat

játssz velem vágyakat
szelídet, vadakat

játssz velem vétkeket
fájókat, szépeket

játssz velem gyermeket
őszintén szeretek

játssz velem ünnepet
mosolygót, könnyeset

játssz velem csodákat
...
játssz velem

Őri István :Fázom

Takarj be, Kedvesem
mert hideg van
érintsd arcodat arcomhoz
mert fázom...
add szép kezed kezembe,
add bársony-hajad
puha párnának,
meleg takarónak,
illatos virág-mezőnek
mert fázom...
tedd szemedet szememre,
hogy lássuk egymás lelkét
lássuk a csillagokat, melyek izzanak
mert fázom...
suttogj a fülembe
mindegy, hogy mit,
csak Te suttogj!
mert fázom...
beszélj nekem, Kedvesem,
dorgálj, dicsérj,
csak Te tedd azt!
mert fázom...
nevess, sikolts,
sóhajts...
hogy felmelegedjek
mert fázom...
ajkad szóljon ajkamhoz
hangtalan édes meleggel
mert fázom...
érints szívedet szívemhez,
mert elfogynak dobbanásaim
adj meleget, hogy éljek
mert fázom...
mosd le könnyeiddel
arcomról a mocskot
táplálj Magaddal,
mert éhes vagyok
és fázom...
kedves lábod játékos ujjait
add nekem...
éteknek étek helyett
mert éhezem...
ujjaim hidegek
ne engedd el kezem,
Kedvesem
játsszál velem,
érintsd meg erőmet,
hogy többé ne fázzak...
hideg van, nagyon hideg
s én reszketek a hidegtől -
varázsold reszketésem
a vágy lázává
és akkor soha többé
nem fogok fázni...

varázsolj el engem
takarj be engem
szüntess meg engem
hogy ne legyek én
csak Te - csak Mi.

Már nem is fázom annyira
kisütött napod
és melegít
takarj be engem
Kedvesem
örökre...

Van úgy...

Van úgy, hogy a „szeretlek” édesebben csordul egy ajakról, mint valaha is átéltük, erősebben tartja létünket, mint maga a Sors, olykor ebben a szóban rajzolódik ki elkövetkezendő életvonalunk. Elkoptathatatlanná válik, nem feslik fel a hazugságok szakadása mentén, hanem vakká és süketté tesz, hogy minden külvilági zajtól megvédje azt az igaz érzést, amelyből megszületett.

- Moha

Válóczy Szilvia : Mögöttem

Amikor mögém lépsz,
S lassan íveled ujjaid csupasz hátamon,
Oly gyengéden,
Hogy testem sem engedelmeskedik
Az eszme rácshoz láncolt akkordjaiban,
Csak Rád figyel, apró mozdulatodra,
Mely vágyat izzít lüktető csendemben.

Akkor önmagamba roppan a valóság,
S testem tested lelkületébe burkolódzik
Buja szemérmességéből.


Mert mi a szerelem?
Néha egyszerűen az, ha önmagadat adod,
és hagyod, hogy akit szeretsz, szintén önmaga legyen.

- Laurell Kaye Hamilton

Dobrosi Andrea: Ha...

Ha kép lennél,
én keret,
ha szín lennél,
én ecset;

ha fa lennél,
én a föld,
ha fű lennél,
én a zöld;

ha ág lennél,
én levél,
ha ég lennél,
én a kék;

ha jég lennél,
én a fagy,
ha hegy lennél,
én patak;

ha tűz lennél,
én parázs,
ha víz lennél,
én a gát;

Ha tó lennél,
én a hal,
a szél lennél,
én vihar;

ha hó lennél,
én a sár,-
ha itt lennél,
maradnál...

Egyed Emese :Ha mégis arra vágynál



Ha mégis arra vágynál, hogy az alkony
bűvös kalapját ránk borítsa egyszer,
s ha majd belátod, milyen ócska fegyver
az éles ész, a villanó okosság
szemben a százlelkű szerelemmel;
szóval ha arra vágynál, hogy az alkony
szemünkben szikrát, harmatot fakasszon:
keress meg engem egy nyugodtabb percen,
mondd, hogy jó lenne mindent elmesélni,
magunkhoz térni egymás közelében.
Vagy elmegyek akkor veled, vagy nem.
Vagy sírni kezdek, vagy kacagni kezdek.
De túl minden elképzelt helyzeten
makacsul ott lidérckedik a kezdet.


Benyó Judit .Gyere szeretni

Alkonyodik,
füst és őszirózsa-illat kering a kertben,
az utcán szédülnek a lombkoronák -
két szememben orkán süvít végig,
csók-förgeteg!
Emlékeink sokáig dörömbölnek,
játszanak velem,
nevetnek, sírnak, vigasztalnak!
Belém karmoltak a vágy tigris-karmai,
gyere, itt a szerelmes idő,
gyere szeretni!




A másik iránti szerelmem olyan,mint a fa lombja:az idő,jól tudom meg fogja változtatni,amint a tél is megváltoztatja a fákat.Az ő iránti szerelmem olyan,mint a sziklakéreg a föld alatt:kevés látható örömöt nyújt,de nem lehet mással helyettesíteni.
Én, Ő vagyok! Mindig,mindig a lelkemben él.

- Emily Bronte

Rózsa Dániel:A füvek nevében

ha megszeretsz
így kócosan szeress meg
és ne vegyél
a névnapomra fésűt
és semmi de semmi
boltban kaphatót
csak hozd el
a hajadat hozzám
én látom a fákon
a hajadat a széllel
együtt szaladni
ha messze jársz
s mikor megérkezel
a messzeséget bokádhoz teszem
csak hozd el
a hajadat hozzám
gondoltál már arra
vajon pihen-e a szél
s az is lehet hogy épp
a Te hajadban
tea után az este megkeressük
és élvezzük majd ahogy integet
egymásba csukódó
arcaink felett
és megcsókoljuk
a többtonnás vihart is
s ha összeveszünk kibékít
minket a napsugár
és akkor a füvek nevében
rám mosolyogsz majd
a mosolyodon ül
két kis bogár
ha belém szeretsz
verébként virrasztok válladon
ha belém szeretsz
a rétek útra kelnek
s hajad nyomán a farkasok
megszelídítik bárányaikat
ha belém szeretsz így kócosan
majd megfésülködöm




Szabó T. Anna :Jegygyűrű

legyek a foglalat legyél a lámpa
legyek a gyertya legyél a lángja
legyek az alvó legyél az álom
legyek a láb és legyél a lábnyom

legyél a foglalat legyek a lámpa
legyél a gyertya legyek a lángja
legyél az alvó legyek az álom
legyél a láb és legyek a lábnyom


Hidas Antal :Ugye,te tudod

Ugye, te tudod,
          milyen óriás voltál,
amikor engem választottál,
s mondtad:adhatnak száz évet az egek,
ki nem csorbíthatják szerelmedet.

Én tudom,
        hogy akkor váltam óriásnak,
amikor neked mondtam,s nem másnak:
törhetnek vereséggel rám az egek,
egy győzelmet viszek:szerelmedet.







...írtózatos,hogy meghalok
s elfelejtem a nevét.

                  - Szép Ernő

Jevgenyij Vinokurov :Ő

Mellém ül enni. Asztalon az étel.
Rám szól: egyél! És megadom magam.
Csörömpöl, istennő, a sok edénnyel.
Olvas. Söpör. Szalad, mert dolga van.
Mezítláb ténfereg öreg zakómban,
vagy fölveri a konyhát éneke.
Szerelem ez? Dehogy. Mi is valóban?
Csak ennyi:
elmegy - meghalok bele.

Rab Zsuzsa fordítása




A szeme... A nap is így nyilall át az erdő lombjain.
A lelkembe nyilall a szeme sugara.
S a lelkem egyszerre fénnyel és zenével telt meg.

                                                           - Gárdonyi Géza

Koncz Zsuzsa : Itt a két kezem

Reviczky Krisztina :Álom a hajnal felett

Hogy is mondhatnám?

Hogy minden álmomban
kinyújtom utánad
sóvár karom,
s azt kívánom:
legalább hadd legyek
egy bölcs lépcsőház,
hogy ujjbegyed
naponta érintsen meg.

Magad után
csendet hagyva,
mely lépteidet dobja
falaim közt
lépcsőről lépcsőre
koccanva, én olyan
házad lennék, ahová
csak megérkeznél.

Én vinnélek,
ahová csak akarnád.

Néznénk, ahogy
a fáradt-nyugodt
mező sárgára érve
megtelik tartalommal,

megmutatnám a Moszkva
folyót, melyet összekócolt
szertelenül a szél.
Ahogy én kócollak
csendesen, szerelmesen.

P.Pálffy Julianna :Tenyered melegén dobban újra a szívem

Voltál szikrapillanat,
velem együtt tűzből pattant
eleven valóság.
Ajándék-szerelem.

(nedves-selymes ajkakon
korcsolyázó mézízű, buja nyár
semmiből hirtelen -
sorspróbáló, párban fél-elem)

Tenyered melegén
dobban újra a szívem.
Nem most. Majd egyszer.
Másik élet hajnalán, tünde-
lélekben talán, tiszavirágok
röptében víz felett.
Gyöngy-ház-fény igézet.
Tisztán, hófehéren,
úttalan úton, Földön és Égen,
palotában, száraz kenyéren
- oly mindegy nekem.

Velem szikrapillanat,
veled együtt tűzből pattant
eleven valóság.
Ajándék-szerelem.

Tenyered melegén
dobban újra a szívem.
Nem várom. Hiszem.





Vitó Zoltán :Szerelmes Szonett

Tested egész felületét egyszerre
huszonkét kézzel szeretném ölelni:
minden porcikád találjon kezemre:
birtoklásoddal nem tudván betelni.

S felszín mögött kincses lényedre lelve,
amerre jársz, alakodat belengi
lelkem - fénylő burokként is ölelve -,
s csak ámulok, hogy' tudsz egyszerre lenni:

kacagva-féltő, aggódós-vidám;
szárnyas sirályom, bukdosó gidám...
- S most titkot törni nem is lennék képes,

a Titok úgyis feltöretlen édes:
Te engem értve, vágysz, hogy értselek -,
s hogy száztíz ujjammal érintselek...


Őri István :Kérdések Hozzád

Mit mond a szem a szemnek?
az ajkak, mondd, mit üzennek?
a kéz, ha kézre lel,
Mondd, nekünk mit felel?

mit mond a szív, ha Néked dobban,
mit mond a láng, mi Érted lobban?
mit mondok én, ha kérdezel,
mit mond a karom, ha átölel?

S mit mondasz Te, Kedvesem?
ha kérdezlek,
ugye nem játszol velem?
ugye szíved az,
mi szól álom-éneken,
s ő mondja a szót,
mi Mennyország nekem:
Szeretlek, Életem!




Hatos Márta : Elégve

Egy halk sóhaj vágtat az éjen át,
érinti ajkad telt vonalát...

Erős karod ölel, nem enged el,
A magány pirulva tűnik el.
Ébren álmodjuk az élet álmát
Lecsókoljuk rabságunk láncát.

Szíved riadtan, vadul ver, dobol,
Forró testem véd, hozzád simul,
Megszűnik idő, eltűnik a tér,
Csalfa útra indul a remény.

A tenger is csókol ha partot ér,
Szoríts szorosan szíved fölé.

Karodba ájulva a fény kigyúl,
Nesztelen omló sziklához simul,
Ah, végtelen idők gyötrő Ura!
Égő fényeden siklok tova,

Belőled születek halok meg én,
Efemer lángod egekig ér.
Rejtve csobban szívünk, míg csókolunk
Szilaj hullámon lovagolunk.

Jelet hasítunk fekete égre,
Izzón égve hullunk a mélybe.




Arany-Tóth Katalin: Megnyugvás

Válladon pihen már
levetett bánatom
- szelíd folyóvá vált
a múltból feltörő
könnyes zuhatag.
Ujjaid arcomon
békét pihennek,
s lelkemre
puha bársonyt
borítanak.


Szabolcsi Zsóka :Világodban

Mi is vagyok én a te világodban?
Meghúzódó árny árnyékodban...,
egy kis hullám tengeredben...,
vergődő lepke tenyeredben...

Gyurkovics Tibor :Hajnal

Lobognak a fák a szelekben
a réteken át idejön
két nagy szeme ég, haja lebben
az én szeretőm, szeretőm.

A nap aranyos karikája
sugaraz rá nagy sisakot
karját kinyújtva a tájba
mint hajnali fáklya, lobog.

Lesem, idejössz, ideérsz-e
a fák közt? Rajz a vizen
cikázik az árnya, a lépte
hogy sajdul és fáj a szivem!

Ne siess, ne siess, de szeretlek!
Tudod-e, hova érsz, te leány?
Itt zúgnak estente a vermek
itt hullik a fűzfa reám.

A sípjaim is szomorúak
az ünneplőm fekete
ősszel madarak raja krúgat
és csontos a férfi keze.

Csak a fejsze villog a vállon
a melledet hó födi el
és nappal oly nagy a magányom
hogy estére nem birom el.

Gyere már, gyere már, ideérsz-e?
Sugaras kicsi énekesem
kapaszkodj nyírfa-levélbe
azon érsz ide szélsebesen!

Szeretlek. Gyöngyöm a gyöngyöd
Tiéd a sóm, kanalam
mezítlen kell idejönnöd,
hogy rádadjam, ami van.

Rádadjam ruhául a tájat
s a bíbor nagy hegyeket
el kell, hogy bírja a vállad
mindent, amit szeretek.

Örökké hordjad a házam
csiga fel, csiga le, ez az út
és én adok Néked majd három szivet
falevél-alakút!

Szeretlek, jobban a szélnél
mi öleli hosszan a fát
szeretlek, mintha Te élnél
helyettem egy életen át.



Bíbor Kata :Ék (szerelem)

Zálogba adtam magam.
Ne válts vissza! Ne válts!
Viseld borostyánköveim
magadon.
Emelj a Nap felé
akarom
ezt a ragyogást.
Nézd, csillognak belül a szépek
az emlékek:
köréjük aranyat futtattam.
Ne véss belém,
hagyj gravírozatlan.
Hordozz szabadon
akarva
magadon
magadban.

Szabó Lőrinc :Pillanatok

Mióta tegnap megcsókoltalak
s te sóváran (de csak egy pillanatra,
mert máris tiltakoztál!) remegő
térdeid közt hagytad a térdemet:
folyton elém rajzol a hála, folyton
előttem állsz, utcán és munka közben
folyton beléd ütközöm: hátracsukló
fejedet látom, kigyúlt arcodat,
csukott szemedet s a kínzó gyönyörvágy
gyönyörű mosolyát az ajkadon.
Ilyenkor egy-egy pillanatra én is
lehúnyom a szemem és szédülök:
érzem közeled, arcom arcod édes
vonalaiban fürdik, kezemet
sütik forró kebleid, újra csókolsz,
s én rémülten ébredek: óh, hisz ez
már őrület – s mégis oly jólesik
beléd veszteni magamat: egész
tested körülömöl és én boldogan
nyargalok szét lobogó ereidben.



.
Kezünkben a szerelem édessége csókolózik,
mikor ujjaink véletlenül összeölelkeznek,
s minden tagom külön megrészegül.
ha hosszú-hosszú éjszakáinkra gondolok

- Szabó Lőrinc



 

Sárközi Zoltán: Hazatérés

Otthonom tenyered legyen,
ablakom szép szemed,
takaróm féltő szeretet,
s álmom: békés hazatérés

Az az igazi szerelem...

Amikor az ember találkozik azzal, akinek közelségétől az első pillanattól kezdve hevesebben kezd verni a szíve, akinek a hangja zeneszó a számára, akiért meg tudna halni, s tőle elválni akár csak egyetlen napra is kín, az az igazi szerelem.

Sidney Lawrence

Zsigai Klára :Neked írom, Kedves!

Elmondom, mit jelentesz nekem,
szavakba foglalni nehéz,
most mégis, megkísérelem a lehetetlent!
Szeretem, ahogy közeledsz felém,
becézel, féltve vágyaim, őrzöd álmaim.

Velem vagy, rám hajolsz,
Természet adta gyönyör,
érzések kertjében veled,
eggyé válni boldogságban,
csillagok közt lebegni a végtelenben.

Tudod Kedves!

Mit jelent nekem, mikor jössz felém,
szemembe nézel,
gyengéden átölelsz,
babusgatsz,
megcsókolsz, magadhoz szorítasz?

Elmondom Kedves!

Úgy szeretlek, ahogy vagy!
Boldogságot, csak
szerető szív adhat!
Féltőn szárnyad rám teríted,
szemed fényével őrzöd sóhajom,
szükségem van Rád.

Kassák Lajos: Kezem a kezedben

Hallod? Ez az a szél
mely kitépi a fák gyökereit
de ez a szél gyönge ahhoz
hogy elszakítson bennünket egymástól.


Te az én lefejthetetlen húsom vagy
s az én vérem forr a te ereidben.
Hiába jön felénk barát vagy ellenség
nincs aki elrabolhatná a te ajkad
az én ajkamtól
nincs, aki kiáshatna engem
a te nagyon mély szemeidből.


Lucskai Vince: Meg akarlak tanulni

mosolyról mosolyra
leheletről leheletre
ujjbegyről ujjbegyre
szemhéjról szemhéjra
szóról szóra
mint izgága kamasz
szerelmes versét
ha tördelve kezét
elszavalja
meg akarlak tanulni
ha netán álmom
éj zuhatagán
lélegzetet vesz
átfordulva szívemre
az éber percem
is te lakd be
míg vissza osonsz
pőrén
törékeny
szendergésembe
meg akarlak tanulni
ha majd ajkadon
a szó
némán megreked
csókom fejtse meg
és nyelvünk
sámán táncától
kábultan
nyeljem nedvedet
kéjbe rándultan
öleljem
parázs testedet
meg akarlak tanulni
hogy bölcsen szemeidben
elmerülve
megsemmisülhessek.


Bíbor Kata: Simogatás

Jó reggelt Fényem! Ébredezz szépen!
Hasadra csábult a napsugár
szemedet bontsad, hadd lássam nyaram
magamba rejtsem az óceánt.

Ébresztő Kincsem! Figyeld csak milyen
dallamot dúdol a rádió!
Repüljünk vele, együtt el, benne
vagy hallgassuk mit csacsog a rigó.

Mesélj Csillagom! Míg átölel karom
bogozzuk ki az álmodat!
Nem kell már félned, nincsenek rémek
testemmel őrizőn szorítlak.

Keljünk most, Édes! Hagyjuk a kéjes
lilákról mesélő rejteket,
pillangós réteken sétáljunk ketten
hordozzuk a Nappal a szerelmet!


Bagi László :Mindig keresünk valakit

Mindig keresünk valakit, s ha megtaláljuk, szívünk elpihen,
A másik szívében lobog, nyugalomban.. A Szerelem ilyen..
Mindig keresünk valakit, s ha megtaláljuk boldog-könny a mosoly,
És a szívünk dobbanásaiban forró érzéssel Ő az, ki dobol..
Mindig keresünk valakit, s ha megtaláljuk, nem kell keresni tovább,
Csak örök pillanatban együtt: hozzám bújsz, és én Hozzád..

Budai Zolka: Boldogság


Érje most az orrom az orrod
s hadd legyek szemeidben mélyen!
Ott akarom magam megnézni
ott a mindenségben.

Más ez mint a tükör - nagyon más!
Sose láttam még magam szebben:
ott vagyok én és mögöttem te -
teljes egészedben!

Komáromi János :Mint pillangószárnyak

mint pillangószárnyak
úgy érintelek
úgy haladok végig nyakad kecses ívein
csak lágyan és éterin
szinte csak a gondolatommal
mintha csak álmomban
mintha csak a felhőkön túl léteznénk
a csókot is csak lehelem bőrödre
selymes rétre a virágokat
puha csókok
és lehelet könnyű gondolat
ez most csupán lebegés
az érzések lágy szellője emel
hullámzik a haj
a has
és a kebel

mint pillangószárnyak
úgy hagyom nyomomat rajtad
néhány szemcse hímpor
borzongató érintés csupán
csípőd emeled
még röpülnél tovább
lágy ringásod
most nem álomba szenderít
érzed a bőrödön perzselő leheletem
csókjaim ezreit
titkos utakat jár végig
beszéd helyett most a nyelvem
egy rab-angyal
vonagló élvezetének
minden zamatát megízleltem

mint pillangószárnyak
olyan halkan verődnek össze
a combok és az ajkak
alélt energiák
vágyat már nem kavarnak
bár még lüktet a test
de csendesül már a lélegzés
megpihen a lélek
kielégült érzés
lassul a ritmus
elhal testedben a dallam
szabad és boldog voltál
repültél ahogy én akartam...

Válóczy Szilvia :Meghitt pillanat

Felém fordulván
Barna szemedben szikrázott a fény,
Mely szívemet is lobbantotta.
Tükör, melyben megláttam saját magam,
Villódzott tekinteted rabságában
A szerelem, mely apró kristályokba fonta
Halk könnyeim cseppjeit.
Erős ujjaid arcomat fordították a magány elől,
Reménnyel szórtad balga hitem,
S mint tiszta levegőt,
Úgy csókoltad leheletem.

Percy Bysshe Shelley: A lepke vágya

A szót, mit a sárba rántanak,
nem szennyezem én be.
Az érzést, mit úgy gyaláz a vak,
még te is ne nézd le.
Van remény, mi kétséggel rokon,
megfojtani hát ki merész?
S kedvesebb tőled a szánalom,
mint mástól a józan ész.

Mit az emberek így hívnak: szerelem,
nem azt adom én neked,
de az áhítatot, mit rejt a szívem,
s mi megindítaná az eget -
a lepke vágyát a csillag után,
fényszomjat, mit érez az éj,
vágyat, mely a lét sötét kapuján
kiröppen az ég felé.

Képes Géza fordítása

Terjéki Tamás: Tiéd lehet

kinek pillái alatt csillan a napsugár
kinek meztelen kezére éneklő madár száll

kinek selymes bőrét lágy szellő simogatja
kinek barna haját nyári zápor eláztatja

annak adnám egyetlen kincsemet

kinek mosolyában a hold fénye látszik
kinek vidám tekintetétől a levegő szikrázik

kinek piruló arcával a tűz lángja versenyez
kinek mézédes hangjától a fa lombja lengedez

annak adnám érzékeny lelkemet

kinek ajkai íze minden gyümölcsnél édesebb
kinek kellemes illata a rózsánál színesebb

kinek a tavasz zenéje jót ígér
kinek szerelme mindennél többet ér

neked adom szerelmes szívemet
ha elfogadod és kell neked



Vámos Róbert: Szeretni úgy is lehet

Szeretni úgy is lehet,
hogy nem mutatod meg,
szeretni úgy is lehet,
hogy lábad megremeg,
szeretni úgy is lehet,
hogy csókolni nem mered,
szeretni úgy is lehet,
hogy könnyed megered,
szeretni úgy is lehet,
hogy mindened neked,
szeretni úgy is lehet,
hogy nincsen ott veled,
szeretni úgy is lehet,
hogy küldesz verseket,
szeretni úgy is lehet,
hogy tudod, hogy szeret,
szeretni úgy is lehet,
hogy viszontszeretnek,
szeretni úgy is lehet,
ahogy én szeretlek.

Keresztury Dezső :Hozzám tartozol

Hozzám tartozol: tengerhez az ég,
apjához szökni nem tudó gyerek,
futóhoz cél, pihenő, menedék,
orvoshoz nagybeteg.
Ha kell, légy az, ki - mert így emberi -
megőrzi mind a bajt, a keserűt,
s minden viharban legyek én,
aki felhők mögül kisüt...


Radnóti Miklós :Tavaszi szeretők verse

Látod!
boldog csókjaink öröme
harsog a fák közt és
árnyékkal áldja

testünket a táj! hallod,
hogy terül a füvön a
fény és pattan a fákon
dallal a hajtás! csak

csörgető fekete tücskök
zaja dicséri most
fűnek és fának
jó örömét! nézd,

a vizen, messze partok
homályos tövén
tükrösen fénylik
tavaszi kedvünk! mert

mi vagyunk most a fű,
a fa, a part, az öröm is
és szépszavú áldása
a tájnak!

Szabó Ila :Csoda

tavaszt a téli éjszakán
ezt hoztad el nekem
a messze tűnő ifjúság
talált rám csöndesen
szemed szelíd szép bársonya
becézte két szemem
kezed meleg varázslata
dajkálta két kezem
s ha egyszerű vagy furcsa bár
szeretlek azt hiszem

Köszönöm, hogy megint nen lelemhelyem a Földön,
Újra szertelen vagyok.

 - Hidas Antal


Arany-Tóth Katalin :Ha tehetném

Ha tehetném,
Világnak kürtölném,
mit jelentesz nekem.
Lágy dallammal röpíteném
- mint tavaszi szellő a virágillatokat -
boldog énekem.
Én, ki mindent néma mosollyal
hallgattam eddig el,
s kinek a fájdalom már oly hű barátja,
mint Napkorong lassú járása
a termőföldeken.
Mert Veled minden olyan tiszta,
mert Veled minden olyan édes.
A könnyem is forrásvízzé válik,
a só belőle semmivé lesz.
Mert Veled minden olyan egyszerű,
s mert Veled mindent megértek.
Mint anyját ölelő gyermek,
úgy szeretlek.
Ha tehetném,
forognék körbe-körbe,
hogy a Világ is táncra perdüljön, s ne ökölbe
szorított kezekben gyűljön a harag keserűje.
Csak szeretet lengje nemes zászlaját a szívekbe,
mint ahogy én simítom szerelmem a testedre,
mint ahogy én csókolom lelkem a lelkedre.
Ha tehetném,
ölelnélek, amíg élsz - amíg élek.
Melletted már nem félek.
Mert érzem, hogy eggyé válunk
valahányszor
szemedbe nézek.

Fodor Emese :Mikor a szemedbe néztem

Mikor a szemedbe néztem,
Láttam a tengert, s a homokpartot,
A kék eget, s a szikrázó napot.

Mikor a szemedbe néztem,
Láttam a csillogó gyémántot,
S a gyönyörű smaragdot,

Mikor a szemedbe néztem,
Magamat láttam mosolyogva,
S láttam ölelő karodban
Megpihenni lelkem.

Mikor a szemedbe néztem,
Egy új világot láttam
Mely eddig csak álom volt
S láttam az utat,
Mely a jövőbe tekint.

Mikor a szemedbe néztem,
Egy világ mosolygott vissza rám,
Mikor a szemedbe néztem,
Testünk egyé forrt,
S a mámor hevében
Hangunk az égbe szólt.


Ecsedi Éva: Reneszánsz szerelmes szonett

Mint feslő rózsa, késő tavaszban,
Ki reggel a napra nevetve ébred,
Szerelmes szívvel nézlek boldogan,
Hisz a legszebb kincsed nekem ígérted.
Ne menj még kérlek, jöjj fogd a kezem,
Nem lophatja el tőlünk senki a fényt,
Szoríts magadhoz és repülj velem,
Hallgassunk együtt titkos égi zenét.
Megosztom veled minden nappalom,
Minden éjjelem szép színes virágát,
Égő testemet most neked adom,
Érezd lelkemnek felizzó parazsát.

Mert tiéd vagyok már, csak rád éhezem
Szerelmedre vágyom mindig, szüntelen.


Itt vagyok..., amit nagyjából úgy lehet lefordítani,
hogy inkább meghalnék, mintsem elszakadjak tőled.
- Stephenie Meyer






Follinus Anna :Ima


Hangjaid közötti szünetekbe bújnék.
Csend lennék, amit Te értesz egyedül csak.
Gyertya-fény időn túl hallgatnál.

Nikolajs Kurzens :Ma




Ma szívemben izgalom árad,
ma én nem is én vagyok tán;
ma tombolva száguld a vérem,
ma érzelmek viharát élem
és különös izgalom árad:
ma nevedet suttogja szám!

Nagy. E. József  fordítása

Ákos - Óda

Szeretnék mindennap így felébredni, a szemed tüzében égni, és az illatodban fürdeni Ha nem lehetsz az enyém, akkor én leszek a tiéd. Vedd el az egész lényemet, vagy egy részét, vagy csak egy darabot, ahogy akarod! Csak akarj engem!

- J.R. Ward