Komáromi János :Mint pillangószárnyak

mint pillangószárnyak
úgy érintelek
úgy haladok végig nyakad kecses ívein
csak lágyan és éterin
szinte csak a gondolatommal
mintha csak álmomban
mintha csak a felhőkön túl léteznénk
a csókot is csak lehelem bőrödre
selymes rétre a virágokat
puha csókok
és lehelet könnyű gondolat
ez most csupán lebegés
az érzések lágy szellője emel
hullámzik a haj
a has
és a kebel

mint pillangószárnyak
úgy hagyom nyomomat rajtad
néhány szemcse hímpor
borzongató érintés csupán
csípőd emeled
még röpülnél tovább
lágy ringásod
most nem álomba szenderít
érzed a bőrödön perzselő leheletem
csókjaim ezreit
titkos utakat jár végig
beszéd helyett most a nyelvem
egy rab-angyal
vonagló élvezetének
minden zamatát megízleltem

mint pillangószárnyak
olyan halkan verődnek össze
a combok és az ajkak
alélt energiák
vágyat már nem kavarnak
bár még lüktet a test
de csendesül már a lélegzés
megpihen a lélek
kielégült érzés
lassul a ritmus
elhal testedben a dallam
szabad és boldog voltál
repültél ahogy én akartam...