Válóczy Szilvia : Mögöttem

Amikor mögém lépsz,
S lassan íveled ujjaid csupasz hátamon,
Oly gyengéden,
Hogy testem sem engedelmeskedik
Az eszme rácshoz láncolt akkordjaiban,
Csak Rád figyel, apró mozdulatodra,
Mely vágyat izzít lüktető csendemben.

Akkor önmagamba roppan a valóság,
S testem tested lelkületébe burkolódzik
Buja szemérmességéből.