E virágos ág
minden szirma ezer szót
visz el most hozzád -
szavakat, mit suttognék
néked, ha megengednéd.

- Fujiwara No Hirotsuga

Juhász Gyula: SZERELEM?

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
mint napsugár, ha villan a tetőn,
holott borongón már az este jön.

Én nem tudom mi ez, de érezem,
hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat.

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen
Ha szerelem, bocsájtsd ezt meg nekem!

 

 

Bíbor Kata:Tagadhatatlan

Nem mindig miattad, érted
hozott döntéseken alapul
tettem, hogy te vagy a lényeg,
tagadhatatlan, arcomra gyúl
a tűz, varázslat, igézet,
s ha felejteném is, hanyagul
félredobva érintésed,
rettegem, hogy hamunak hull.

Megszoktam, hogy hozzád, feléd
húzódom vissza, amikor bánt
a zaj, vagy éppen a csend-lét,
hogy ott vagy szemben, kicsit haránt,
ha fordulok, férjek melléd
jobban, mégha szavaim aknák,
máskor meg lágy-finom kelmék,
májusfán színes pántlikák.

Fejemre koszorút fonok
- pedig sokszor nem terem babér,
és kiserkennek a gondok
bőrömön, Isten pontosan mér -
semmiből építek tornyot,
hogy legyen, ahová hazatérj,
mint Föld, a Nap körül forgok,
nem mindig érted. Magamért.

 

 

Sárhelyi Erika :Az álmok visszatérnek

Tudod, az álmok mind visszatérnek,
s nemcsak a békés, idilli álmok.
Őriz a szív és őriz a lélek
virágot is és fájó bogáncsot.

Az a szempár még ezerszer rád néz,
s hangja is elér a felhőkön át.
Minden nap hosszú, minden éj nehéz,
füledben hallod a szíved zaját.

S ha azok az álmok visszatérnek,
én itt vagyok, hogy vigasztaljalak.
Ha beléd marnak az emlékképek,
csak sírj, kedves, erősen tartalak.

S majd tartasz te is, ha én álmodom
istenverte, gyötrelmes álmokat.
Mert engem is elér egyszer, tudom...
ki elment egykor, még meglátogat.

 

 

 

 

Nagy István Attila: Egy pillanat

Várom az éjszakát,
amikor nyugtalan szívvel
kémlelem a csöndet,
a vágy szárnysuhogását,
de csak a plafonon látom
a kimerevített mozdulatot,
ahogyan kiléptél az időből,
s óvatosan visszanéztél
a vállad fölött,
pedig nem járt arra senki.
Mindig féltél, hogy itt maradsz
az én világomban,
ahol években mérik az időt,
órákban a suttogást,
s ahol egyetlen pillanat elég
a meghaláshoz.
Félek az éjszakától,
amikor csak a plafonon látom
a kimerevített mozdulatot,
ahogyan kiléptél az időből,
s óvatosan visszanéztél
a vállad fölött.
Egyetlen pillanatra.

Soós Gábor:Valójában, Igazából

Valójában gyáva vagyok.
Meséltem erről neked?
Bátorságom nem valódi
Maszk csupán, erőltetett
Próbálkozás végigmenni
Az úton, mely hozzád vezet
Valójában öreg vagyok
Leéltem több életet

Igazából nem vagyok jó
Hazudtam ebben neked
Abban bíztam, ha jónak látsz
Majd rajongásig megszeretsz
Beléd bújnék, onnan várnám
A rémítő végzetet
Élni gyáva, halni gyáva
Léteznem így, hogy lehet?

Valójában máz vagyok csak
Összegyűjtött értelem
A színeim sem valódiak
És szinte minden érzelem
Csak utánzat, mit filmen láttam
Átélnem miért nem lehet?
Néha, mikor senki nem lát
Csak eltűnök, nem elmegyek

Igazából semmi vagyok
És minden a te szemedben
Valójában én te vagyok
A beléd olvadt szerelmem
Igazából nem létezem
Csak a tudatod játszik veled
Valójában gyáva vagyok
Meséltem erről neked?

Tóth Eszter: Azóta

Százezer év telt el
Millió nap kelt fel
mióta ismerlek.

De tűz csak egyet lobbant,
Szív csak egyszer dobbant
mióta szeretlek.