Bíbor Kata:Tagadhatatlan

Nem mindig miattad, érted
hozott döntéseken alapul
tettem, hogy te vagy a lényeg,
tagadhatatlan, arcomra gyúl
a tűz, varázslat, igézet,
s ha felejteném is, hanyagul
félredobva érintésed,
rettegem, hogy hamunak hull.

Megszoktam, hogy hozzád, feléd
húzódom vissza, amikor bánt
a zaj, vagy éppen a csend-lét,
hogy ott vagy szemben, kicsit haránt,
ha fordulok, férjek melléd
jobban, mégha szavaim aknák,
máskor meg lágy-finom kelmék,
májusfán színes pántlikák.

Fejemre koszorút fonok
- pedig sokszor nem terem babér,
és kiserkennek a gondok
bőrömön, Isten pontosan mér -
semmiből építek tornyot,
hogy legyen, ahová hazatérj,
mint Föld, a Nap körül forgok,
nem mindig érted. Magamért.