Tóth Eszter: Azóta

Százezer év telt el
Millió nap kelt fel
mióta ismerlek.

De tűz csak egyet lobbant,
Szív csak egyszer dobbant
mióta szeretlek.

Vaskó Ilona: Csak téged szeretlek

Mert csak a te ajkad ont forrásvizet
Szomjas számra. Csak a te csókod
Gyógyíthat be üresen fájó hegeket.
A te érintésed gyújt lángra kiszáradt
Pusztákat, szárasságtól izzó tereket.

Mert csak a te lelked ölelhet körbe
Engem esténként. Csak a te szíved
Dobban értem hangosan dübörögve
A te hangod szólíthat minden hajnal,
Reggel, délben, este örökkön-örökre

Petz György:Szeretem a csöndet

Szeretem a csöndet,
ami előtted fut,
és ami követ;
szeretem a hangod,
ami nem fél a csöndtől,
és a kézmeleged.
Vajon az angyaloknak
kezük van-e,
avagy ideává
nemesült már rajtuk minden?
Te például szárnyad hova rejted;
lehúz-e a föld,
a szánalom, ha erre jársz,
belenehezülsz a lélekbe,
mi nem a tied,
s vigasztalnád?
Vagy áthullasz égen és bőrön,
ha vagy, ha nem, de hatsz,
hát itt vagy velem,
és élni tanítasz,
miközben az a filozófia, mi:
halni tanít; de te tudod,
halál nincsen,
az egy eltévedt metafora,
ami a létet
a nem-létezéssel kapcsolná össze;
a vant a ninccsel;
mert ráereszti a logikát arra,
ahol a logikának helye –
Kincsem;
ha csöndet szólsz,
az is zene nékem,
figyelni tanítasz.

Kormányos Sándor:Te is tudod..

Te is tudod, hogy megjelölt
minket a vágy, mely testet ölt
bennünk mint álmok tétova
közönyt színlelő sóhaja.

Te is tudod, majd szisszenő
döbbenet lesz mely egyre nő,
hangján a szívünk ritmusa
felzakatolva fut tova.

Egyre gyűrűzik parttalan
az örvény melyben benne van
az öröm és a gyötrelem,
már egy időben van jelen.

Tudjuk mindketten mit jelent
ha hosszan jajdul bent a csend,
árva, elveszett lelkeink
keresik egymást,már megint....

 

 

Szabó Ila: Talán

talán egyszer majd
te is megérted
hogy a szeretet fáj
árvasága
csontodig éget
s örvény mélye elől
nincsen menedéked

akkor majd
gondolj rám

Szívpillanat...

A nap legszebb pillanata: megint Rád gondolok...

- Moha

Barnaky Miklós :Esti levélzárás

Nézd, én kedvesem, nézd!

A lenyugvó napkorong fénye
még egyszer feltör az égre
és elhal -

én örökkön ragyogó fénnyel
várok rád minden éjjel
és nappal
és bárhol -

bárcsak ne lennél oly távol -
nagyon hiányzol!

Álmokat hoz rám az este,
s én szemeid keresve
hunyom le szemem -

Aludjál jól, szívem!