Mátyus Attila:mi így maradunk

a szavak foglyai lettünk
egy álomé mely túl szép ahhoz
hogy megtörni bársonybilincseit
erőnk legyen
behunyt szemekkel tehetetlenül
várjuk a múlt-jelen
romjai között a pirkadat
vöröslő sugarát
hogy átkeljünk végre a folyón
(mely életünk szeli ketté)
s odaát
megleljük egymás ölelését
mikor válnak a szavaink tetté?
én azt hiszem
mi úgy maradunk
másokkal szemben mindig EMBER
hogy magunkkal szemben vagyunk
embertelenek