Illyés Gyula:Jó érezni…

Jó érezni azt, hogy szeretlek
nagyon és egyre-egyre jobban.
Ott bujkálni a két szemedben,
rejtőzködni mosolyodban.
Érezni, hogy a szemeid már
szemeimben élnek és néznek,
s érezni azt, hogy szép, veled szép,
és csak veled teljes az élet.

Mit el nem értünk,
külön tévelyegve;
talán egy kis fészek adja meg
nekünk,
hol ajk az ajkon egymást
átölelve,
nevetve-sírva boldogok leszünk.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

EGRI LÁSZLÓ: SZÜRKESÉGBŐL SZAKADÓ

Szürke lett a világ, szürke mint a bánat,
szürke fellegekből bús könnyözön árad.
Megszürkült a világ, megszürkült az élet.
Mi értelme van szürkeségben élnem?
Szürke, szürke minden, szürke mint a közöny,
felhők pilláiról pereg a könnyözön.
Szürke, szürke, szürke számadás.
(...)
Szétoszlik a szürkeség, szétszalad a szélben,
szemed pajkos csillogása, mely
derűt hoz az égben.
Te jelented a levegőt, arcom előtt lágyan lebegőt!
Szemeid ha nevetnek, minden határt levetnek.
Arcod ha ragyog, legboldogabb vagyok!
Kezem ha kezedhez ér, egybeforrad test és vér,
szíved ha dobban, lüktet enyém százszor jobban.
Testem ha testedhez ér, leggazdagabb vagyok én!
Ezért érdemes élnem. Nem magamért.
Csakis érted! Érted?