Mihai Eminescu :A CSILLAGIG

A csillagig, mely este kel,
Az út oly véghetetlen,
Hogy ezredévek múlnak el,
Míg fénye ide lebben.

Lehet: már régen kialudt
A kéklő távolokban,
De rezgő fénye, a hazug,
Egünkön csak ma lobban.

A csillagkép, mely régen holt,
Lassan suhan az égre;
Amíg nem látta senki: volt,
Ma látjuk már: de vége.

Épp így: ha béna és süket
És éjbe hullt a vágyunk,
A holt szerelmek fényüket
Még küldözik utánunk.

- Dsida Jenő fordítása