Bartalis János: Most indul

Most indul a nagy aranymáglya,
Üzen, kavarog az őszi színpompa.
A fák, hegyek, erdők tüzet fogtak,
homlokukon halálos csókok égnek.

Ó, bokrok és dús lombok!
Dáriusz nem volt nálatok gazdagabb.
Állok alattatok, mint szegény Lázár,
és az énekek énekét zengem.

Kedves! Az égő utakat járom.
Parázsfészekből parázsfészekbe lépek.
Dalol a part, ahol te jöttél egykor
virágfüzérrel homlokodon.

A lombok most lehajolnak.
Szemed mély tüze kigyúl.
Üzen, kavarog az őszi orgia.
Én búsan megyek, szívem
sápadtan dobban.
Lépted nyomát befedte a szél.