Szabó Lőrinc : Csodálatos- rémületes

Hiányoddal vagy jelen : a szegényebb
világ fájóbb, de több lett : reggelek
gyöngyház csöndje, dél lángja emleget,
s holdas tavunk éji bűvöletének
sóvárabb rabja, ajzottan, a lélek,
mint mikor csókod még nyugtatta : szebb,
elveszthetőbb, hívóbb, beszédesebb
a csodálatos-rémületes élet.
Gondolatom tükrét csiszolta ki
halálod? A szívéit ? Valami
új ízt termelt, színt, látást : isteni
érzékenység gyúl fényben s fény alatt :
izgalma rejt, izgalma mutogat,
az gazdagítja koldus kínomat.