Sárközi György:Valaki hí

Valaki hí engem, valaki hí,
Látom a távolban, látom, amint
Hívogató, halavány keze int.

Valaki hí engem, valaki hí,
Érzem szemének mágnes-sugarát,
Maga felé húz, vonz a ködön át.

Valaki hí engem, valaki hí,
Értem küldi, - de ez sem elég, -
Illatos, bódító leheletét.

Valaki hí engem, valaki hí,
Hangja csábító varázsfuvola...
S nem mehetek hozzá soha, soha.