M.-nak
Az ember ily cudar hidegben
halni se tud és élni sem akar:
dermedt, mint kőbezárt rovar,
mely milljom éve alszik ott,
nagyálmú fáraó se szebben!…
– – – – – – – – – – – – – – – – –
De lám, egy késő tavirózsa
kinyílt sápadt-lilán a tóra,
hogy még láthassa a Napot!
S kérdezgetem magam-feledten:
bölcsesség vagy könnyelmüség?
Mi lesz vele, ha jő a bóra,
rátákban omlik hó a hóra,
s páncélt kovácsol rá a jég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése