Szabó Zsolt: Képzeld el

azt miként rád gondolok
ülve szobámban egyedül
falat nézve s azon túl
hol látni vélem arcod
s annak minden vonalát

azt miként rád gondolok
agyam zakatol s próbál
mindent hogy sikerüljön
formába önteni mindazt
mit rólad tudni vél s akar

azt miként rád gondolok
mindig még akkor is
mikor nem s figyelni
kéne másra fontosabbra
mint képzeletem csapongásaira

azt miként rád gondolok
s napokat számolok kezemen
órát percet pillanatot
éjszaka sem alszom ám
csak órámat figyelem

azt miként rád gondolok
s papírra kerülnek e sorok
milyen üresnek érzem magam
levegőért kapkodok próbálok
írni de nem tudok
HIÁNYZOL