Vékony Andor : Szomjúság

Ha majd a telet tova sodorja az idő, és újra simogat a lágy tavaszi szellő,
a kezem simogatását érzed. Ha lábadhoz hajol egy kis virág én köszöntelek Téged!
A halkan suhogó fák szerelmes szavaimat suttogják
Neked,elmondják újra, és újra mit érzek.Szeretlek:
S a bennem égő szerelem, átlép korokat, évszázadokat, szabályokat.
Vágyom Rád és félek:

"Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom."


Nincsenek megjegyzések: