Wass Albert: Hajnali séta

Láttam:
az ég felettem genciána-kék,

és az első érkező sugár
a bükkös-erdő sudarára lép,

és éreztem, hogy dobban a szívem,
s avarra-lépő vágyra lelkesül.

Akit kerestem, nem találtam:
hát elindultam egyedül.

hanem mikor a bükkerdőbe értem
s megláttam a sok nevető madárt:

csapongó kedvem őszi búra vált.

Akkor megláttam: hullanak már lombok,
s peregnek halkan: mindjárt itt az ősz,

és árva leszek én is, mint a dombok.

Rigó rebbent a csillogó gyepen,
s amerre mentem: könnyes volt a hajnal,

és harmatos volt mind a két szemem.