Már minden olyan egyszerű lett, kedves.
A fehér, fehér és vakít, mint a jég.
A fekete, az fekete marad,
És odatérdel csendesen eléd.
A szürke mint én, örök jó barát,
Neked olyan, hogy észre sem veszed.
Hét színű szivárvány a világ.
S én mindig csak a nyolcadik leszek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése