Tóth Árpád: Ó, Vígasz!

Ó, Vígasz! lágy és csacska istenasszony,
Te bárki ronggyal jószivűn parázna,
Aludj már vélem is! őrjöngve rázza
Vállad kezem s esengve hív panasz-szóm!

Emlőd közé hadd fúrom könnyes arcom,
Tán elsimúl a szájam rángó ránca,
Suttogj nekem, leslek, gyáván, vigyázva,
Suttogj, suttogj, akármit! tán elalszom...

Ki ócska szókkal bús borbélylegények
Kezéből a revolvert kiveszed:
Furcsa patkányok, fussanak szegények -

Nézd, sírva kérem együgyű és régi
Játékaid s kövér, langyos kezed:
Cirógass és keríts meg: élni, élni!..