Kovács Erika :Az éj rajzolta

Az éj rajzolta arcod konturját
szobám falára.
Csendsóhajok hagyták el ajkam,
és az idő
leült ágyam szélére,
hogy egybefonja
szétszakadt álmainkat.

Szemeink nesztelen szeretkeztek
végtelen mélységben.
Kezeink egymást simogatták
a halkuló csöndben.
Hold fénye kísérte végig
minden pillanatunk,
s rejtette belénk
a mindenség legszebb kincsét:

- az örök emlékezést...

Mosollyal az arcomon figyeltem,
ahogy elosontál
a csendben érkező hajnal
lágy ölébe...