Szabó Lőrinc:Mulasztások

Mindig így most már? Jóváthetetlen
mulasztások sajdulnak, fojtanak,
tervek emléke, amelyekre csak
titkon gondolt a vágy, oly lehetetlen
ábrándoknak tűntek föl, szárnyszegetten
röppent remények, miknek, hogy becsap,
hangját fogta a lélek, mialatt
jajai nyíltan sírtak a tiedben :
azok, igen, jajaim szüntelen
visszhangzottak benned is, kedvesem,
teher voltam csak ezer terheden,
gyáva, én, kit került a hit, a tett :
elpazaroltam édességedet,
minden keserű most már, nélküled!