Néha még azt hiszem
örökre itt leszel.
Hogy végtelen szíved
szavamra ráfelel...
Hogy te leszel a fényem,
te leszel az álmom,
te leszel az éltem,
s elbúvó halálom.
Simogató szellőm,
felriadó éjem,
megannyi léptem,
vöröslő vérem.
Csikorgó magányom
te fogod űzni,
s nem kell akkor
magamtól már félni.
Hogy szürke szemeim
te fogod színezni,
hogy megavult testemet
te fogod ölelni.
Néha még azt hiszem,
örökre itt maradsz...
örökre itt leszel.
Hogy végtelen szíved
szavamra ráfelel...
Hogy te leszel a fényem,
te leszel az álmom,
te leszel az éltem,
s elbúvó halálom.
Simogató szellőm,
felriadó éjem,
megannyi léptem,
vöröslő vérem.
Csikorgó magányom
te fogod űzni,
s nem kell akkor
magamtól már félni.
Hogy szürke szemeim
te fogod színezni,
hogy megavult testemet
te fogod ölelni.
Néha még azt hiszem,
örökre itt maradsz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése