Ruder Jana :Már szédülök


Már szédülök,
kóborlok csak
a napszakok között.

Hiányod összegyűrte
az erőm, s kialvatlanul
tengődik bennem
a vágy, de már
nem találok rád.
Megfakult árnyékodat
sem ölelhetem.

Lassan eltűnök
a semmiben.

3 megjegyzés:

Magdi írta...

Gyönyörű ez a blog, drága Arozika:)
Szeretettel ölellek
Magdi

Arozika írta...

...akartam egy pirosat is :)
Szeretem ezeket a verseket ,gyönyörű lélekvallomások.

Itt van Martina is :)...ezt a blogomat szereti a lejobban,előtte az élet ,még sok-sok gyönyörű szerelem (remélem)
Én imádtam szerelmesnek lenni...

Ölellek, drága Magdi!

Forgetmenot írta...

:)