A pultról egy gyűrűt fölemelek,
Bár volna szerelmem, hogy nekiadjam.
Bármit választok, nem hoz közelebb,
Bármit adok, nem fogsz szeretni jobban.
Tudom, hogy túl soká zaklattalak,
És ajtódnál, szégyellem, várakoztam.
Bármit kezdek, félúton elakad,
Bármit teszek, nem fogsz szeretni jobban.
Nem bírok dolgozni, olvasni sem.
Levelet írnék, nem jő szó sehonnan.
A szép: hazug. Igaz: kong üresen.
Bármit mondok, nem fogsz szeretni jobban.
Hát a gyűrűt a pultra helyezem,
Vidáman színlelem, hogy nyomoromban.
Bármit adok, teszek, mondok: igen,
Bármi legyek, nem fogsz szeretni jobban.
Ferencz Győző fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése