Bódás János :Mit tehetnék ?

Az is csoda, ha arcod nézhetem,
tündérszépségű, édes kedvesem.
De ennél is nagyobb, ha rám nevetsz,
s legeslegnagyobb csoda, hogy szeretsz.

Ki legdrágább vagy mindenek felett,
mit tehetnék, hogy megköszönjem ezt?
Vágyom, hogy két karomba vonjalak
és örökké téged ringassalak,

mint a tenger ringatja a napot,
mint a virág a gyémánt harmatot,
mint az anya gügyögő gyermekét
s mint a szellő a madár énekét.