Bényei József :Mozdulat

Hiányzik nagyon a kezed
szürkén hullámzó hajnalokban
Felsír a hű emlékezet
sugárzik arcod valahonnan

Mi őrizte az álomig
Jutalma megkövült magánynak
Az önzés sunyin rávonít
s a Hold árnyéka belesápad

Milyen is volt a mozdulat
arcomra hullott négy-öt ujjad
s a gödrök árkok ó-kutak
dombok nagy csöndjévé simultak

Egyszervolt csókok jóíze
keseredik némuló számon
Volt ugye volt kettőnk hite

hát miért miért hogy nem találom

Hiányzik valami nagyon
Ki hagyta el milyen viharban
Szikkad az idő arcomon
a félelemtől kitakartan

Már csak az emlék melegít
pihegve reszket tenyeremben
A magány lassan bekerít
s hideg idő szárnyára fekszem