Reviczky Krisztina : Félek a téltől

Bevallom, félek
a téltől.
Mert szeretlek
és hiányod behavaz.
Mert szeretnék
együtt lenni veled.
Magányos vagyok
nélküled, mint egy
szerelmi fohászt
zengő minaret.
Félek a hinták alatt
földkopásba fagyott
lábmély pocsolyáktól.
Mert ha fagy,
nem használhatod
a kocsidat.
A félelem behajlított
térdként dagad.
Szeretném, hogy
minden szavad
visszhangozzon bennem,
minden szép
oldódjon szemedben,
hogy minden percnyi lét
közösen teljen.

Nincsenek megjegyzések: