Jatzkó Béla: Kéz a kézben...

Fogd a kezem, mint ma az utcán,
s ne felejtsd ezt a délutánt.
Egy kerge autós ránkdudált,
irigyelte, hogyan bújsz hozzám;

az is lehet, hogy nevetséges
pár voltunk, - együtt ősz s tavasz.
Mindegy. Ha mellettem maradsz,
a külvilág úgyis mellékes.

Az ujjaid gyökeret vernek
az ujjaimban: kéz a kézben
egymásba növünk észrevétlen,
mint a faragott feszületnek
Krisztusa is egy a kereszttel.
Csak fogd a kezem s ne ereszd el.