Hatházi Áron:Meztelenül

Meztelen még nem voltam.
Csak te látod
lelkem titkait.
Csak száz kabátban,
álarcban láttad
vésett ráncait.
Előtted állok pőrén.
Szavaim -
szennyes ruha -
köröttem lehullva.
Sarkokba leszórva
létem száz boga.
Előtted állok némán.
Magamból csontig
kihámozva.
S ütések helyett lám
Te felöltöztetsz
új ruhába.
Neved remegő tűz ajkamon...
Kezed lágy érintés
vállamon...
Ha olykor rám nézel,
hűsítő mosolyod
arcomon.