jól van, nem sírok már!
ablakomon csak az eső csordogál..
kitárjam szívem, kedvesem?
nyomorom inkább ködbe temetem.
tán koldulni kéne még időt,
hogy ne zsongó fejjel tapasszam
fiókomba a hiányt...?
de már semmivé vált minden,
így a rongyos reményért
megfordulni is árt.
ha letörölném könnyem,
üres maradna a helyem,
hol küzdelmek fonódtak sorba
hamis gyöngyszemek helyett.
jól van, nem sírok már!
csak az eső csepereg,
s az ablakkeretről a festék
megtörten lepereg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése