Szers András :Szemedbe merülve

Nagy vihar illatát érzem, ha nézlek,
s barlangok sóhaját hozza a szél,
törtarany bőrödön napszínű fények,
játszanak, ez a nyár rólad mesél.

Rólad mesélnek a fák lent a parton,
Rád emlékeztet minden virág,
bársonyos illaton szállok, ha hallom,
mély-bíbor hangon szíved sóhaját.

Szemedbe merülve érzem a lelked,
vágy ritmusára lüktet felém,
mint dobok az éjben, s hold dalol benned,
végtelen pillanat, végtelen éj...

Magamba szállok és elmerülsz bennem,
színes világodat borítva rám,
elveszünk egymásban, illat és kellem
marad, s a lelkünk csak repül tovább..