Vitó Zoltán:Szerelem

Megszűnt a tér: nincs ,,messze", nincsen ,,távol",
amióta tudom, hogy létezel:
Hol éppen vagy, a Föld bármely pontjáról
mindegyik percben hozzám érkezel.

Ha megsimítsz egy tárgyat, amint bárhol
gondolatban nálam feledkezel,
én érzem itt, hogy szívem száz gondjából
az a simítás egyet elemel...

Magányából az ,,én" és ,,te" kilábol,

mely külön értelmetlen félbe szel;
csak a tündöklő ,,Te meg én" világol;

értelmes egy velem együtt leszel: -

Én vétkezem, amikor Te hibázol,

engem őrzöl, ha magadra vigyázol.