Paul Géraldy :TE MEG ÉN - Szeretet

Szeretsz?... Mi az, mi van veled?
Egy szót se szólsz? Jer közelebb.
Hagyd hát a dolgod, ízibe.
Siess hamar heverj ide!
Vigyázok és nem borulok rád.
Nem gyűröm össze majd a szoknyád.
Dobjuk el, hogyha bánt, a vánkost.
Kényelmesen, tegyük odább most.
Add a kezed, te szemtelenke,
farkasszemet, nézz a szemembe.
Jaj, hogyha tudnád, mint szeretlek.
Nézz a szemem mélyére... Beljebb!
Látszik ugye tükrébe' lenn,
hogy néked adtam mindenem!
Mondd, látod ezt? Mondd, kérlek, érted?
Ma este ez a szeretet
olyan komoly és tiszta-mély lett!...
De hát te ezt nem értheted...
Azt mondod, érted ezt? Helyes.
Azért közöltem véled, édes,
hogy tudd, a tudatában élhess,
s vess számot... Ejnye, nézd, mi ez:
könnyem kicsorrant, permetez.
És semmi sincs, ez boldogít,
csak itt e szem, e homlok itt.
Hajolj le a lámpához szótalan
s hadd, hogy halántékodra rátegyem,
mint szemkötőt, két tenyerem.
Hát így van ez, így van, kis madaram?
Szép homlokodnak, jó szemednek
vagyok a rabja, és ez éget?
Azt mondod, így van?... Jaj, szeretlek!...

Szeretnélek megütni téged.