Paul Géraldy :TE MEG ÉN - Megszokás

Azt kérdezed, mért nem mosolygok,
mért búsulok ma este én...
Eszembe járnak régi dolgok,
sok régi ruhád leng felém...

Ha nézem, itt bennünk, minálunk
nagy változás nem is esett.
Az asztalon van még virágunk,
alig egy szállal kevesebb...

De mégis egy elmúlt tavasz von,
lelkemben elmúlt láng lobog...
S úgy rémlik, hogy már olyan asszony

vagy, mint a többi asszonyok.