Hajadba hálni jár az éj.
Te tavirózsa-kedvű!
Szép vagy. Beúszom érted.
Csurog a fény majd rólam!
Körülcsoboglak: nyílj ki.
Virradó Szerelmem!
Fejemet lehajtom:
koronázz meg engem.
Utassy József: Szerelemhajnal
Hajadba hálni jár az éj.
Te tavirózsa-kedvű!
Szép vagy. Beúszom érted.
Csurog a fény majd rólam!
Körülcsoboglak: nyílj ki.
Virradó Szerelmem!
Fejemet lehajtom:
koronázz meg engem.
Demjén Ottó:Szabálytalan sorok a szerelemről.
Hagyd hogy a fejed idehúzzam,
a szerelem nagyon is egyszerű.
Az arc vagy, aki megfelel nekem.
Ellentétes vagy rokonképletű.
A szem vagy, aki hálásan ragyog.
A mell, ami süllyed, emelkedik.
A bőr, amit megsímogatni jó lesz,
akkor is, ha majd már ráncosodik.
A kéz vagy, amely fogja életem
s följajduló gyönyöröket okoz.
Nyakszirtemig megrázó remegés,
mindig új ízzel párás pórusok.
A szív vagy, aki befogadni képes
és megérti a gyöngeséget is.
Az ész, akit az ígéret lebír,
de máskülönben meg nem alkuszik.
Akivel egy késpengeélen
megalszom, mert helyet szorít nekem.
Aki vaskemény, aki könnyű,
aki formál, aki játszik velem.
Aki a földet szelíddé teszed
s tündöklővé az igazságot.
Hagyd hogy a fejed idehúzzam,
amíg a többit kitalálod.
a szerelem nagyon is egyszerű.
Az arc vagy, aki megfelel nekem.
Ellentétes vagy rokonképletű.
A szem vagy, aki hálásan ragyog.
A mell, ami süllyed, emelkedik.
A bőr, amit megsímogatni jó lesz,
akkor is, ha majd már ráncosodik.
A kéz vagy, amely fogja életem
s följajduló gyönyöröket okoz.
Nyakszirtemig megrázó remegés,
mindig új ízzel párás pórusok.
A szív vagy, aki befogadni képes
és megérti a gyöngeséget is.
Az ész, akit az ígéret lebír,
de máskülönben meg nem alkuszik.
Akivel egy késpengeélen
megalszom, mert helyet szorít nekem.
Aki vaskemény, aki könnyű,
aki formál, aki játszik velem.
Aki a földet szelíddé teszed
s tündöklővé az igazságot.
Hagyd hogy a fejed idehúzzam,
amíg a többit kitalálod.
Szabó Ila :Ő
Elszálló szó az ajkamon,
de lelkemből darab,
elzengő dal a húrokon,
de fülemben marad,
a víztükrön egy csobbanás,
de mélyén ott a kő,
vállam alatt egy dobbanás,
de véremben a hő,
szivárvány hulló csepp alatt,
de minden fényben szín,
kenyérszeletből egy falat,
de enyhül minden kín,
üvegre karcolt jégvirág,
de visszatér a tél,
elérhetetlen délibáb,
de mégis bennem él.
Tóth Árpád - Gesztenyefa-pagoda
Mint halk csapatban szürke nyest,
A hegyre kúszik már az est,
S a bokrok alján meglapul:
Itt-ott egy-egy halk fény kigyúl,
S a vak bozóton átremeg:
Lámpák vagy bús állatszellemek?
Kék fák közé most jer velem,
Hol minden árny és rejtelem,
És minden mély törzs mély csoda,
Nézd! gesztenyefa-pagoda!
Lombja mélyén egész sereg
Zeg-zug, mint száz szentély-üreg,
S bent apró virágoszlopok
Halvány ivor-szine lobog.
Üljünk le itt e szent helyen,
Öledbe hadd tegyem fejem;
Agyamban alszik gond, szitok,
Most áhitatot áhitok,
Szárnyat, röpítőt és puhát,
Levetni a bús test-csuhát,
Nehéz szivem elejteni,
A fájó Én-t felejteni.
Így-így! tedd főmre most szelíd,
Halk Veronika-kezeid,
Ne bánd, hogy szól már a kuvik,
S hogy már a hold is elbuvik,
Csak ringass, lágyan, csöndesen,
Míg jő majd halkan, könnyesen
Az ébredés, mint bús, csodás,
Furcsa, ámult feltámadás…
A hegyre kúszik már az est,
S a bokrok alján meglapul:
Itt-ott egy-egy halk fény kigyúl,
S a vak bozóton átremeg:
Lámpák vagy bús állatszellemek?
Kék fák közé most jer velem,
Hol minden árny és rejtelem,
És minden mély törzs mély csoda,
Nézd! gesztenyefa-pagoda!
Lombja mélyén egész sereg
Zeg-zug, mint száz szentély-üreg,
S bent apró virágoszlopok
Halvány ivor-szine lobog.
Üljünk le itt e szent helyen,
Öledbe hadd tegyem fejem;
Agyamban alszik gond, szitok,
Most áhitatot áhitok,
Szárnyat, röpítőt és puhát,
Levetni a bús test-csuhát,
Nehéz szivem elejteni,
A fájó Én-t felejteni.
Így-így! tedd főmre most szelíd,
Halk Veronika-kezeid,
Ne bánd, hogy szól már a kuvik,
S hogy már a hold is elbuvik,
Csak ringass, lágyan, csöndesen,
Míg jő majd halkan, könnyesen
Az ébredés, mint bús, csodás,
Furcsa, ámult feltámadás…
Bella István:Szebbnek szültél
Együtt születhetett szívem
szíveddel, ezért vagy ilyen,
mint én, mert ugyanaz a fa
ágán sarjadtunk valaha.
Ugyanaz, ugyanaz a vér
vert arcodért, vert arcomért.
Ugyanaz, ugyanaz a tej
delelt melleden, mellemen,
s az a kéz, ugyanaz a jobb
etetett meg és mosdatott.
Hát milyen álnokság, mi volt,
mi tőled így elpusztított?!
Mit vétett, mit vétkezhetett
szívem, hogy így száműzetett
tőled, hogy csak találgatom,
ki vagy, honnan vagy rokonom.
A hang, a hangod ismerős,
itt volt a torkomban előbb,
s ahogy beszélsz, a haj, a szem
- jaj istenem, jaj istenem,
testvér, csak testvér szólhat így,
ha tükrével találkozik.
S ahogy lépteid hallani,
bennem lépdel így valaki.
De rád néz és fölujjong kezem:
Te vagy kezem! Te vagy kezem!
Rád néz és fölujjong a szám:
Arcod hazám. Szemed hazám,
és minden szerv: külön-külön
beszél, beszél: öröm, üröm,
fagy, kín, elkezd kiáltani:
Magad magamnak vallani.
Hallgasd csak, milyen hangzavar:
gyöngyzörej, jéghang, csodajajj,
hajnal bánata, születés,
gyöngyvirág-verítékezés.
És mind szólal, és mind beszél,
a sírás, a csukló nevetés.
Tenned kéne már valamit,
el kéne halkulni kicsit,
halkulni, arcvonásnyira,
csupán csak dobbanásnyira,
csak te halld, csak te értheted:
éltem és csak most éledek.
Hát szólj rám: ne mondja ki szám:
Szebbnek szültél, mint az anyám!
szíveddel, ezért vagy ilyen,
mint én, mert ugyanaz a fa
ágán sarjadtunk valaha.
Ugyanaz, ugyanaz a vér
vert arcodért, vert arcomért.
Ugyanaz, ugyanaz a tej
delelt melleden, mellemen,
s az a kéz, ugyanaz a jobb
etetett meg és mosdatott.
Hát milyen álnokság, mi volt,
mi tőled így elpusztított?!
Mit vétett, mit vétkezhetett
szívem, hogy így száműzetett
tőled, hogy csak találgatom,
ki vagy, honnan vagy rokonom.
A hang, a hangod ismerős,
itt volt a torkomban előbb,
s ahogy beszélsz, a haj, a szem
- jaj istenem, jaj istenem,
testvér, csak testvér szólhat így,
ha tükrével találkozik.
S ahogy lépteid hallani,
bennem lépdel így valaki.
De rád néz és fölujjong kezem:
Te vagy kezem! Te vagy kezem!
Rád néz és fölujjong a szám:
Arcod hazám. Szemed hazám,
és minden szerv: külön-külön
beszél, beszél: öröm, üröm,
fagy, kín, elkezd kiáltani:
Magad magamnak vallani.
Hallgasd csak, milyen hangzavar:
gyöngyzörej, jéghang, csodajajj,
hajnal bánata, születés,
gyöngyvirág-verítékezés.
a sírás, a csukló nevetés.
Tenned kéne már valamit,
el kéne halkulni kicsit,
halkulni, arcvonásnyira,
csupán csak dobbanásnyira,
csak te halld, csak te értheted:
éltem és csak most éledek.
Hát szólj rám: ne mondja ki szám:
Szebbnek szültél, mint az anyám!
Illyés Gyula :Hírszerzőim
Ujjaim tudtak igazán
mosolyogni, a melleden,
bizakodni, a tenyeredben,
hálálkodni a hátadon.
Ők tudtak megszüntetni engem,
gőgömnek és gyanúmnak foglyát,
hogy mégegyszer kísérletül
világraszülessünk ikernek.
Voltak szavak,
tekintetek, föllélekzések,
tették eléd multam, jövendőm.
De a jelent, a szívemet
ők adták cserébe tisztán,
ujjaim, leghűbb szövetségeseim
megnemesülve arcodon.
mosolyogni, a melleden,
bizakodni, a tenyeredben,
hálálkodni a hátadon.
Ők tudtak megszüntetni engem,
gőgömnek és gyanúmnak foglyát,
hogy mégegyszer kísérletül
világraszülessünk ikernek.
Voltak szavak,
tekintetek, föllélekzések,
tették eléd multam, jövendőm.
De a jelent, a szívemet
ők adták cserébe tisztán,
ujjaim, leghűbb szövetségeseim
megnemesülve arcodon.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)