Heinrich Heine: A titok

Nem sóhajtunk, könnyünk se csordul,
mosolygunk, mi több, nevetünk!
Nem árulkodik a titokról
keserűn arcunk, tört szemünk.

Némán vergődve ott hever lenn
a lelkünk véres mélyein.
S ha vadul tombol is szívünkben,
szánkat görcsbe rántja a kín.

Kérdezd bölcsőn a csecsemőket,
kérdezd sírban a tetemet,
talán ők felfedik előtted,
mit sosem mondtam el neked.

- Szabó Lőrinc fordítása

Te soha nem vagy a terhemre. Ezt tudod. Különben saját magamnak lehetnék a terhére, ugyanis te a részem vagy. Mindig magammal cipellek, keresztül-kasul a földrészeken és az érzelmek tájain, mint vágyképet, mint a teljesség illúzióját, mint a legeszményibb szerelmet.

- Daniel Glattauer

Nagy László:Napfogyatkozás

Kapott a tüzes bolygó pecsétnek fehér holdat.
Tőle vakul és minden hűvös homályba borzadt.

De ő szabad lesz újra: zajtalan átkát vonják,
viszik a percek, mint a rideg ostyát a hangyák.

Rád, mint diadal-zászlót sugarat miért tűztem?
Hideg vagy, kényre fürdesz temérdek jajos tűzben.

Erővel foglak mellre, nézni nem tudok másra,
nem engedlek, bár lettél kedvem beborulása.

Érzem, ha erős törvény tőlem elvonna téged,
emléked lenne rajtam törölhetetlen bélyeg.

Orbán Balázs:Vallomás a távollevőnek

Elmondanám neked, hogy mennyire vágyom,
Vágyom hallani egy szép fagott hangját.
Hallani vágyom testemnek sercegését,
Amikor alkonyi lángok megrohanják.
Hallani akarom a Nap felkelését
S tapintani a még nem létező formát:
Formát melyet vékony fényekből összerak
Megőriz a táj s világot őrző szemed.
Melyben –erre vágyom- szállnak majd madarak
És elcsicsergik, hogy mindig szerettelek.

Válóczy Szilvia: Nem szerethetlek

Nem szerethetlek tovább,
Mert abba belehalok…
S majd hiába sírnak
Utánam az Angyalok,
Kiket egykor értem küldtél.

Nem szerethetlek tovább…
Fájó, hitt pillanatnak
Elszendergett álmos gondjai
Belém vesznek, s hangjaid
Elszállt csupa-szív dallamai,
Mert már a szó is fáj.

Nem szerethetlek tovább…
Belül kesereg a boldogság…
Ha majd elszólít az élet,
Talán majd Isten megbocsát…
Amiért szeretve elhagytalak téged

B. Radó Lili :Part...

Mint néma csónak parttól az éjszakába,
úgy távolodik lelkemtől a lelked.
Vágyakozásod sötét hullámain
úgy siklik tova s mindig távolabb,
mintha sohase jönne vissza többé.

Tudom, a hajnal hasadását várod,
tudom, a kelő napot köszöntöd holnap.
S míg hivő vággyal tovasiklasz tőlem,
alattad örvény, fölötted a vihar van.
Fuss csak, repülj hát, rajta! könnyű csónak.

Ha vágyad örvénylő vizei elsimultak,
vihar múltán, ha nyári nap ragyog,
az örök mámort, majd ha seholse lelted:
vissza fog térni lelkemhez a lelked,
mert az örök part - mégis - én vagyok.

 

 

Baranyi Ferenc: Maradj

Maradj. Nem "általam vagy", nem általam, csak értem.
Én már csak annyit érek, mit melletted megértem.
Nem tudlak én kivetni, csupán kiejteni,
S nem tudlak elbocsátani,
csak elveszíteni.