Jules Supervielle: Közel álmodlak-e vagy távol
Közel álmodlak-e vagy távol: egy nekem,
mindig határozott vagy és cáfolhatatlan,
szemem láttára lesz belőled zene, dallam
s már lát a fülem is, épp úgy, mint a szemem.
Úgy élsz bennem, akár ha itt állnál előttem,
szíved oly dallamos, oly nyílt; és néhanap
hallom, amint dobogsz halántékom alatt,
mikor mélyeimen átsurransz eltűnőben.
- Rónay György fordítása
mindig határozott vagy és cáfolhatatlan,
szemem láttára lesz belőled zene, dallam
s már lát a fülem is, épp úgy, mint a szemem.
Úgy élsz bennem, akár ha itt állnál előttem,
szíved oly dallamos, oly nyílt; és néhanap
hallom, amint dobogsz halántékom alatt,
mikor mélyeimen átsurransz eltűnőben.
- Rónay György fordítása
Moha :Én "csak"az igazat
segítőm
a szemérmetlenséget
zengő
vágyódás,
ezernyi rímbe
simulhatna az
ismétlődő vallomás
virágfonatok
színes szirmába
kapaszkodva
libbenhetnék be
lelked nyitott ablakán
vagy
irigy gőggel
másolhatnám
a való versek
káptalanul örök
sorát
hogy csituljon
ijedt
lélekvisszhangod
én „csak” az igazat
akarom szívtenyered
vonalára rakni
hogy
igazul tudlak
vigyázni
szeretni
várni...
képtelen volnék megtanulni
a nélküled-et már...
a szemérmetlenséget
zengő
vágyódás,
ezernyi rímbe
simulhatna az
ismétlődő vallomás
virágfonatok
színes szirmába
kapaszkodva
libbenhetnék be
lelked nyitott ablakán
vagy
irigy gőggel
másolhatnám
a való versek
káptalanul örök
sorát
hogy csituljon
ijedt
lélekvisszhangod
én „csak” az igazat
akarom szívtenyered
vonalára rakni
hogy
igazul tudlak
vigyázni
szeretni
várni...
képtelen volnék megtanulni
a nélküled-et már...
Zelk Zoltán: Csak téged
Úgy mondom néked, mint egy leckét,
mert szeretném, hogy megtanuljad,
ha felelnem kell egyszer érted,
akkor te is, már vélem tudjad,
hogy én csak tégedet szeretlek :
meglestem a szomorúságot,
nem magamért, de temiattad
szövi-fonja körém e hálót.
És szívemet is rajtakaptam,
engem elárult, a te lépted
után fülel a jövendőben,
miattad virraszt. Mondd, megérted ?
Figyelj ide hát, példát mondok:
ha fekszem álmatlan s képzelgek,
félek valami szörnyű kórtól,
nem magamat, téged képzellek . . .
A te tested retteg testemben,
a te jövőd az én jövőmben,
így élek én magam veszítve
s téged kettőzve az időben.
Az időben, az elfogyóban,
mely nem örök, csak az istennek -
tanuld meg hát, hogy tudjad vélem :
én már csak tégedet szeretlek.
mert szeretném, hogy megtanuljad,
ha felelnem kell egyszer érted,
akkor te is, már vélem tudjad,
hogy én csak tégedet szeretlek :
meglestem a szomorúságot,
nem magamért, de temiattad
szövi-fonja körém e hálót.
És szívemet is rajtakaptam,
engem elárult, a te lépted
után fülel a jövendőben,
miattad virraszt. Mondd, megérted ?
Figyelj ide hát, példát mondok:
ha fekszem álmatlan s képzelgek,
félek valami szörnyű kórtól,
nem magamat, téged képzellek . . .
A te tested retteg testemben,
a te jövőd az én jövőmben,
így élek én magam veszítve
s téged kettőzve az időben.
Az időben, az elfogyóban,
mely nem örök, csak az istennek -
tanuld meg hát, hogy tudjad vélem :
én már csak tégedet szeretlek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)






