Áprily Lajos:Keresni fogsz

Különös táj lesz, sűrű lesz a csendje,
csak mélabúd halálos húrja szól.
Belejajdulsz a süket végtelenbe,
keresni fogsz, és nem leszek sehol.


Mesterházi Mónika:Lezárás




Álmomban újra látni
napbarnította bőrét
bőrének fűszeres
fűszagát újra tudni
tengersós szél segített.
De búcsúzás helyett
maradt a végleges
vigyázz-magadra, az
elmaradt viszontlátás.

Hollósy Tóth Klára: Mert nem szabad, mert nem lehet…

Vannak érintések, mosolyok és tekintetek,
kimondott és elhallgatott szavak,
melyek örökre bennünk hagyják a nyomukat,
belénk ivódnak, vérünkké válnak,
varázskulcsok zárják a titkukat,
őrzőik a nagy hallgatásnak.

Majd áttetszővé válnak, kinyílnak a terek,
látom mosolyod, és újra a szemed,
az égi kékkel intenek,
csábítanak, részegítenek,
fénylenek, majd borongón sötétlenek,
mint az itt rekedt, megszépült emlékek,
mert itt maradtak az ég alatt,
mint napsütötte domboldalak,
nyújtóznak még, virágzanak,
az illatukkal kísértenek,
mint bársonyos, simogató tenyered,
ölelő karod, kezed,
mely hív még és integet,
s én elindulok, feléd megyek,
a muszájok kényszerítenek,
a feltétlen akaratok, hogy rád lelek,
a gondolatok, a képzeletek,
majd megtorpanok, lefékezek,
mert nem szabad, mert nem lehet….


Gyóni Géza :MEMENTO

Kit megálmodtál egyszer magadnak,
Hajad selymével kösd le a párod!
Források mentén nimfák kacagnak -
Hinár karokkal rája tapadnak...
S ha soká késel, majd nem találod.

Tárd ki karod, míg hófehér, hamvas,
Bontsd le hajad, míg hullámos ében.
Irígy vénekre csak sose hallgass!
Majd jön a bánat, a rút, unalmas,
Majd jön a bánat még idejében.

A szerelemben nincsenek évek,
A szerelemben csak csókok vannak.
A szerelemben jaj a fösvénynek!
A szerelemben csak azok élnek,
Kik szerelemből mindent odaadnak.


Félix Falzari :Beteljesülés

Mit mondhatnék, te drága?
Elnémít az öröm,
ha rám nézel: a számra
egyetlen szó se jön.

A lényedből ragyogva
hull rám egy lágy sugár,
mi egykor álom volt: ma
valóság végre már!

De én e tiszta fényben
magamra nem lelek:
most valóságként élem
az álom-életet!

- Baranyi Ferenc fordítása


A szerelem bonyolult. Sosem földhözragadt vagy hétköznapi. 
Sosem szokhatsz hozzá. Előbb neked kell kézen fogva vezetned őt, 
aztán hagynod kell, hogy ő vezessen kézen fogva téged.
Nem tudsz ellenállni neki. Úgy ragad magával, mint az áradat.
 Előbb kisodor a nyílt tengerre, aztán valahol partra vet. 
Ma keservesen kínlódsz miatta, de ha megszenvedsz érte, a mennybe mész.
 Elmenekülhetsz előle, de sosem mondhatsz rá nemet. 
Ez mindenkire egyformán vonatkozik.

- Amy Tan


Juhász Gyula: ANNA ÖRÖK

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
emlékeimből lassan, elfakult
arcképed a szívemben, elmosódott
a vállaidnak íve, elsuhant
a hangod és én nem mentem utánad
az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
ma már nem reszketek tekintetedre,
ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
ne hidd szivem, hogy ez hiába volt
és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
nyakkendőmben és elvétett szavamban
és minden eltévesztett köszönésben
és minden összetépett levelemben
és egész elhibázott életemben
élsz és uralkodol örökkön. Amen.