Zsille Gábor: Rejts el...

Rejts el. Ne fásult és horpadt testemet
menekítsd magadhoz, s ne lázas arcom
rózsáit csitítgasd, de lényegemet
öleld, aurád lengjen körül, karcolt

csorba tükrömben ne magamat lássam,
sejtjeimet fluidumod igya be...
Semmisíts meg! Oly régóta kínáltam
bőröm pórusos melegét, forogtam

őrülten, zenétlenül, tenyeremen
lángoló emlékeimmel másokról,
ködfehér arcokkal, s oly gyermetegen

próbáltam fel az érintéseket - de
most minden apró részletünk egyezik.
Hát rejts el, temess magadba, szeress meg!

Illyés Gyula :Szerelemi ismerkedés

Kevés, kevés, mindez kevés,
várlak, szeretlek! Szeretnélek
át- és átjárni, mint a véred,
mint a levegő, mit beszísz.
A szerelem ismerkedés -
a léleknek? A testnek is!

Nem akarlak, csak megismerni,
csak megismerni, semmi mást,
a titkos azonosulást,
mit egyház és bölcselet hirdet.
Magányomat vágyom levetni,
a magányt rólad, mint az inget.

Benned szeretnék lakni, ott,
hol dolgos, szorgalmas szíved.
Egy szívet szeretnék veled!
Tagjaidban vágyom ezernyi
bajom, kínom egy jó nyugodt,
nagy nyújtózással kiheverni.

A ruhám, a házam, lakásom,
te légy a hazám, világrészem,
Európám, a Mindenségem,
végső kitörésem a vak
szolga-sorsból, a lázadásom,
mielőtt elpusztítanak.

Szégyenem már szó s gondolat -
bőrödön, húsodon keresztül
bocsáss magadba mindenestül,
adj olyan otthont, amilyent
magzatának az anya ad,
adj egy lélekzet végtelent

Zágorec-Csuka Judit: Szívem szívedben

Engedd, hogy öleljelek szilajon,
hogy lüktessen szívem szívedben,
folyjon a vér ereimből ereidbe, hogy
benned ébredjek, keljen fel a napom
homlokodon, s járja át a fény!

Engedd, hogy megtaláljam benned
az elveszett csendet, a fagyos szeleket,
hideg madarainkat, amelyeket szerettünk,
dédelgettünk, takarjon be a havazásod,
elveszett fiatalságod!

Engedd, hogy veled szülessen meg ez a perc is,
hiszen győznöd kell, győznünk kell ezen a reggelen,
zengjenek hárfák, háborogjon azúr tengerünk,
vergődjenek habjaink, s öleljen át a kék égbolt!

Fridli Zoltán: Féltelek, szeretlek

rózsa leszek ha annak vagy virága,
s kesztyű ha szúr az ága.

ha tested fázik, puha bársony leszek,
s válladra mint takaró rá telepszek.
ha kell, páncélos lovag leszek,
s ha bántanak,
dühös sárkánynak is neki megyek.
ha fáradt tested, ágy leszek,
fejed alá szerető szívet teszek.

ha szomorú vagy, humor s mosoly leszek.
ha kell hát lábtörlőd leszek,
csak engedd hogy valamid lehessek,
mert féltelek, s szeretlek.

Gyurkó László

Néha én is álmodom a szerelemről. Nem is tudom, mit; reggelre mindig elfelejtem. Égig érő jegenyékről álmodom? Folyóról, aminek nincsen partja? Csak azt tudom, olyan örömöm sosem volt még, mint amikor a szerelemről álmodom.
- Öröm a szerelem? Csak öröm?
- Mi más lenne?
- Azt hittem, pusztulás is. A leggyönyörűbb pusztulás: megszűnhetek, és akkor is vagyok.

Hervay Gizella

Annyira kellesz,
hogy téged kereslek, nem a szerelmet.

Benedick Dyrlich :A vágy

Oda kívánkozom, ahol
nem vagyok.
Kint hideg szelek suttognak és
a harangok halk hullámai hívogatnak az égből.
De az éj egyedül van velem: ravaszul
lépked felfelé
a lépcsőn,
finoman kopogtat az ajtón
és belép a szobába,
hogy megbűnhődjön a mámorért.
Rémülten heverek a földön és
nyugalmam ellenére elpusztulok.
És te oly messze s mégis közel vagy.

Dabi István fordítása